logo

Magyar-Finn Baráti Kör

Szigetszentmiklós

 

Történetünk

Huszonöt éves a szigetszentmiklósi Magyar - Finn Baráti Kör. Emlékek, gondolatok. Írta dr. Becz Miklós


Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Ma este én is csak a műsor hallgatója szerettem volna lenni. Nem utasíthattam azonban vissza az elnök asszony felkérését, hogy tartsak egy visszapillantást a Magyar- Finn Baráti Kör 25 éves jubileumi estjén. Tehát nem elnöki beszámoló lesz ez, hanem csak a volt elnök visszaemlékezése, amely nem mentes a szubjektív elemektől sem.

Amikor Hillaryt, a híres hegymászót megkérdezték, hogy miért akar az ember felmászni a Mount Everestre, a világ tetejére, állítólag azt mondta, azért mert ott van a szemünk előtt.
Bár az én szemem előtt 1987. óta ott volt a budapesti Kalevala Baráti Kör, ahol lelkesen szedegettem a finn kultúra morzsáit, és már finnül is tudogattam, eszembe se jutott hasonló szervezetet létrehozni Szigetszentmiklóson.
Nem, engem kielégített a Kalevala Baráti Kör, amelynek tagja voltam, és szorgalmasan látogattam a rendezvényeit.
Igen ám, de?
A Kör elnöke, Outi Karanko Pap, egy időben finn tanárom is volt. Egyszer azt a házi feladatot adta, hogy írjam le, hogy megalapítottam a szigetszentmiklósi Magyar- Finn Baráti Kört.
Így, múlt időben, mintha már ez már befejezett tény lett volna! Elképedtem, de mint jó nebuló, komolyan végiggondoltam, hogyan is kellene egy baráti kört alakítani. Leírtam finnül, és Outi a hibák kijavítása után a legkomolyabban azt mondta, akkor hát, csináljam is meg!
Aki ismeri Outit, tudja, hogy rendkívül igényes és szigorú. Nehéz neki ellentmondani. Ennek ellenére nem akartam önállóan indulni a finn kultúra magaslatai felé, különösen nem egy szervezet élén.
Igen ám, de?
Abban az időben páciensem volt Török Laci bácsi, aki iránt gyerekkorom óta őszinte hálát és tiszteletet éreztem. A vizitek alkalmával jelen szokott lenni a lánya, Török Zsuzsa, iskolaigazgató. Az egyik vizit után megkérdezte tőlem: A doktor úr mit szokott csinálni a szabadidejében? Egy kicsit beszélgettünk, és én elmondtam, hogy finnül tanulok, és járok a Kalevala Baráti Körbe. Azt is megemlítettem, hogy mit vár tőlem Outi.
Az igazgató asszony azt mondta, igaza van Outinak, létre kell hozni az egyesületet, hadd legyen az az első civil szervezet a városban a rendszerváltás után! Biztatott, és azt ígérte, hogy ő is segíteni fog, és biztos benne, hogy mások is.
Én azonban hezitáltam. Arra gondoltam, nem vagyunk mi egyetemi város, sem megyeszékhely. Lehet, hogy nincs is igény itt ilyesmire. Meg aztán, sok tapasztalat igazolja, hogy könnyebb a kolompot felkötni, mint kongatni.
Az igazgatónő nem helyeselte az én negatív hozzáállásomat, és biztosra vette, hogy minden sikerülni fog. Lassan megpuhított, és elkezdtünk a dologgal érdemben foglalkozni. Azt javasolta, menjünk el Soltiné Radnics Magdolnához, a művelődési ház igazgatójához, aki nagyon jó szervező, és biztosan támogatja az ügyet. Nekem korábban volt egy komoly vitám az igazgatónővel, és akkor ő lett a győztes. Ez nem zavart különösebben, mert emlékeztem a becsületes arcára és a szép szemeire.
Elmentünk hát hozzá. És akkor kiderült a régi igazság: Hogyha egy dolgot sikerre akarunk vinni, akkor az asszonyokhoz kell fordulni.
Magdi és Zsuzsa mindenben egyetértettek. Rögtön beindult a két hölgy fantáziája, és javasolták, hogy vonjuk be a dologba dr. Koós Ferenc gimnáziumi igazgatót is. Zsuzsa lelkesedése Herkel László tanár urat is magával ragadta, és ő is velünk tartott.
Dr. Koós igazgató úr, akitől mindenki félt egy kicsit, szintén helyeselte a törekvésünket, és javasolta, hogy máris alakuljunk át szervező bizottsággá. Megígérte, hogy az alakuló üléshez megfelelő termet biztosít.
Magdi és Zsuzsa ötletei sziporkáztak a szervezés során, és minden munkát elvégeztek, amire nekem nem lett volna időm vagy képességem.

Közben a magunk számára is tisztáztuk, hogy miért is fontos ez a dolog.
Pozitív példát akartunk a rendszerváltozásban bukdácsoló emberek elé állítani. Ha abból indulunk ki, hogy a közösség ügyeivel foglalkozni politikát jelent, akkor a törekvésünk, elismerem, politika volt. Arra azonban vigyáztunk, hogy mentesek maradjunk a napi politikától.
Sorra vettük, hogy mi szól Finnország mellett:
A finn rokonnyelvű nép.
Hazája a világ egyik leggazdagabb országa. Gazdasága és ipari fejlettsége a világ élvonalában van. És ezt kitartó, szorgalmas és szívós munkával érte el. Pár évtizede még szegény ország volt, ahol az éhezés is előfordult.
Az emberi jogok a maguk teljességében biztosítva vannak.
A 6 %-ot kitevő svéd kisebbség nyelve is államnyelv.
A finn kultúra igen magas szinten áll. Elég csak a Kalevalára, Mika Waltarira, Sibeliusra és a modern finn építészetre gondolni.
A finnek nemzeti azonosságtudata rendkívül erős. Ez számunkra igen fontos szempont volt.
Tehát megvolt bennünk a tisztánlátás és az ezen alapuló meggyőződés.

Outi Karanko a maga óriási tekintélyével mozgósította a budapesti finn barátok jeleseit, Várady Esztert és Szíj Enikőt.
Kitűztük az alakuló ülés időpontját 1991. november 29-re. A helyszín a Batthyány gimnázium volt.
Sokan eljöttek, és 52 belépővel megalakítottuk a Magyar- Finn Baráti Kört.
Ha megmaradunk a helymászó hasonlatnál, akkor azt mondhatjuk, hogy berendeztük az alaptábort. Onnan lehet majd a szemünk előtti csúcsok felé indulni.
De ki indul majd innen tovább? Úgy gondoltuk, hogy minél többen, mert baráti szervezet formájában fogunk működni.
A veszprémi baráti körtől kaptuk az ötletet, hogy a havi rendszerességgel tartandó estek után ne menjünk rögtön haza, hanem beszélgessünk fehér asztal mellett.
Ezt a módszert követjük a mai napig, és ez az összetartozásunk egyik záloga.

Milyen csúcsokat láttunk magunk előtt, és milyen célokat akartunk elérni?
A finn gazdasági, társadalmi és kulturális élet minél jobb megismerése érdekében havonta rendezvényeket tartunk.
Szeretnénk utakat szervezni Finnországba.
Szeretnénk finn csoportokat fogadni.
Delegációk, kórusok fogadása, és küldése is fontosnak látszott.
A finn nyelvtanulás elősegítése szintén.
Nos hát, az alaptáborból magasabbra települtünk.
Mentek havonta az előadások válogatott szaktekintélyek meghívásával.
A hírességek közül megemlítem Kányádi Sándor költőt, Varga Domokos és Kocsis István írót.
Az egyetemi előadók közül Keresztes László professzor, Bencédy József magyar nyelvészprofesszor, az Édes anyanyelvünk rádióműsor gyakori szereplője, Szíj Enikő docens, Csepregi Márta adjunktus említendő.
De jött hozzánk finn professzor is Laila Lehikoinen személyében.
Finn nagykövetek, kulturális attasék ismételten vendégeink voltak.
A későbbiek során újra meg újra eljött hozzánk Tytti Isohookana Asunmaa, aki az Európa Tanácsban harcolt a csángók jogaiért.
Baráti Körünk tagjai is számos előadást vállaltak.
Elhatároztuk, hogy felváltva foglalkozunk magyar és finn témával.
Így a magaslati táborban is biztonságban éreztük magunkat. A lényegesen kibővített vezetőség jóvoltából az estjeink mindig érdekesek voltak.
Így egyszerűen a vezetőség kifejezés rejtve hagyja azt, amit a legnagyobb tisztelettel és szeretettel kell hangsúlyozni. A mi vezetőségünk a rendezvényeinket mindig a legnagyobb körültekintéssel készítette elő, ami havonta sok órájába került. Ha elakadtunk, mindig jött egy mentőötlet, amelyet aztán közösen teljesítettünk ki. Csodálatos összhang volt az üléseinken. Sosem mondta senki, hogy neki jobb ötlete van, hanem a legjobb felvetéseket finomítottuk. Mindig az a cél vezetett bennünket, hogy jól sikerüljön a következő est, és ne okozzunk csalódást a barátainknak.
Az volt az elvünk, hogy nem elég csak jól dolgozni, hanem meg kell vizsgálni, lehet-e még jobban? S. Becz Páltól vett idézet szerint úgy, "hogy maradék ne maradjon. Bármi vezesse is kezedet, a mű legyen rá aranyfedezet!"

Tehát a magaslati táborban is jól megvoltunk. Innen még magasabbra láttunk, és finn testvérvárost akartunk. Ez is meglett Outi Karanko segítségével. Haukipudas lett a testvértelepülésünk Észak-Finnországban.
Rendkívül élénk és sokoldalú együttműködés alakult ki.
Iskolás csoportokat fogadtunk és küldtünk.
Kórusfellépések voltak itt és ott.
Turistacsoportokat fogadtunk és küldtünk.
A polgármesterek, városi vezetők kölcsönös látogatása történt.
A száraz felsorolás nem érzékelteti a személyes és családi barátságok kialakulását és szépségét.
Nem szól az északi sarkköri turistaélményekről, az éjféli napról és a befagyott tengerről.
És nem szól a legnagyobb turistaélményről, amelyet családoknál lakva szereztünk.

Ennek az élénk kapcsolatnak a működtetése igen sok munkát igényelt a vezetőségtől és a tagságtól.
Tagság helyett lelkesen együttműködő barátokat kell mondani, egy olyan csapatot, amelynél jobbat nem is lehet kívánni. Ha akadt néha személyek közti feszültség, sértődöttség, azt sikerült oldani, mert mindig volt valaki, aki türelemmel, megértéssel és bölcsességgel kezelte az ügyet. Ilyen téren Török Zsuzsa felülmúlhatatlan volt.

Meg kell említeni, hogy a finn nyelvtanulás feltételeinek a biztosításához is hozzájárultunk. Kétszer volt kéthetes intenzív nyelvi tábor Szigetszentmiklóson. A résztvevő magyarok és finnek tanórák és közös programok keretében tanulták egymás nyelvét.
Cserediák kapcsolatot is működtettünk éveken át, és négy fiatalunk tanult meg finnül Haukipudasban. Két finn diák pedig nálunk tanult magyarul.

A második magaslati táborban tehát pezsgett az élet.
A baráti körünknek jó híre alakult ki nemcsak itthon, hanem Finnországban is. Volt olyan év, amikor a magyar - finn kapcsolatok elmélyítése terén minket láttak legjobbnak. Mivel az egész baráti kört nem lehet kitüntetni, az elnök kapta a Rácz István-díjat. A díj átvételekor hangsúlyoztam, hogy nemcsak a két ország művelődési minisztériumának tatozom köszönettel, hanem a vezetőségünknek és minden barátunknak.
Radnics Magdit meghívták a Magyar - Finn Társaság vezetőségébe.

Úgy ítéltük meg, hogy továbbra is az helyes módszer, ha egyik hónapban finn, a másik hónapban magyar estet tartunk, mert a barátaink nem finn szakértők, hanem a magyar kultúra szerelmesei is.

25 év alatt legalább 200 előadás hangzott el. Ezek tételes felsorolása lehetetlen. A néhány kiragadott példa sejteti a széles repertoárt.
Nézzünk először a finn témájú előadásokból néhányat!
Számos alkalommal ment a Kalevala.
Bemutattuk Aleksis Kivit, a finn irodalom atyját és a Hét testvér c. művét.
A finn bibliafordítás és hatása a modern irodalmi nyelv kialakulására c. előadáskor megtelt a református templom.
A finn nemzeti felemelkedés
A finn polgárháború
A téli háború
Mika Waltari élete és munkássága
A finn zene története
A modern finn építészet több előadásban
A finn festészet aranykora
A skandináv országok történelme és kultúrája több előadásban

Igen közel állnak hozzánk a magyar témájú estek is.
Mikes Kelemen
Balassi Bálint
A magyar bibliafordítás
Szenczi Molnár Albert
Pázmány Péter élete, művei, a modern magyar prózai nyelv általa való megteremtése
Bemutatkoztunk a Kalevala Baráti Körben Budapesten. Szigetszentmiklósi csapatként szerepeltünk, mint a "kík kötényösök" utódai. Kerepesi Magdi prezentálta saját munkáját, a hagyományos "kík kötényt". Bemutattuk négy cserediákunkat, akik Haukipudasban tanultak meg finnül.
Radnóti Miklós
Csángóföldi élménybeszámoló, Petrás Ince János élete és munkássága
A magyar apokrif népi imádságok

Nagyon változatossá és érdekessé tette az estjeinket, hogy az előadásokhoz csatlakozó szemelvényeket, verseket a barátaink olvasták fel.
Legalább három olyan estünk volt, amely valamelyik barátunkhoz kapcsolódott.
Kerepesi Károly és festészete: Nagyon jó hangulatú est volt megható pillanatokkal. A kiállított képek betöltötték a Városi Könyvtár auláját.
Tartottunk estet Halász Imre költészetéről sok-sok vers felolvasásával.
Megemlékeztünk S. Becz Pál költőről és íróról hasonló módon.

A barátságunk a sok hazai és néhány finnországi kirándulás során erősödött. A hazai kirándulások nem passzív szemlélődések voltak. Varga Dénes jóvoltából mindig kulturális csemegét jelentettek. Bőven kaptunk irodalmi, történelmi és turisztikai élvezetet. A kirándulók aktív résztvevői voltak az ismeretek átadásának, mert vállalták a szemelvények felolvasását.
A szünetekben körbekínáltuk az itókáinkat, süteményeinket.
Dénes és Radnics Magdi hihetetlen aprólékossággal készítettek elő mindig mindent. Előfordult, hogy német vagy finn vendég is velünk jött. Azt mondták, hogy hasonló szép élményben még nem volt részük.

Minden évben van két olyan rendezvényünk, amikor a vidámság nem maradhat el.
Kiskarácsony alkalmával a műsor igyekszik megteremteni a bensőséges hangulatot, és kölcsönös ajándékozást is tartunk. Ilyenkor örülünk, ha minél több gyerek és unoka van jelen.
A Szent Iván napi ünnepségünk, a juhannusz, szintén vidám és háromnemzedékes. Mindig nagy sikere van a máglyának, amelyet természetes, hogy a barátaink raknak meg nagy gonddal, több órás munkával.

Még mindig maradva a hegymászó hasonlatnál, itt, a második magaslati táborban is pezseg az élet.
Újra visszatérve a vezetőség és a barátaink érdemeire, meg kell említeni, hogy amikor eljött az ideje, simán megoldották a vezetőségváltást úgy, hogy a Kör működésében semmiféle fennakadás nem volt.

Feltehetjük a kérdést, van-e innen tovább? Minden bizonnyal igen.
A havi rendszerességgel tartott előadásaink fegyelmezett menetrendje, az előadások magas színvonala az ország bármelyik baráti köre számára példa lehet.
Közösségünk igazi baráti jellege is szinte egyedülálló.
Jó volna ezt a két tényezőt továbbra is alappillérként tekinteni.
Az, hogy a finnországi nagypolitika megszüntette Haukipudas önállóságát, és ezzel egy több évtizedes testvérvárosi kapcsolatnak vége szakadt, más baráti kört talán nagyon lesújtott volna. Hála az új vezetőségnek, nem uralkodott el a levertség nálunk, hanem most az oului lehetőséget próbáljuk megragadni. Emellett a siófoki baráti körrel is beindult az együttműködés. Persze ehhez az elnök asszony sok és szívós munkája kellett.
A rohamos informatikai fejlődés kihívásait is tudta kezelni a körünk. Ez nem csoda, mert a Veresegyházy házaspár igazán profi ezen a téren, Zsuzsa barátunk meg szenvedélyes internetező.
A Kalevala Baráti Körrel és a finn nagykövetséggel érdemesnek látnám a kapcsolattartást. Kaphatnánk ötleteket és előadókat, a kiállításokhoz pedig tárgyi segédanyagokat.
A jó munka fontos feltétele a szigorú önkritika. Ez mindig is jellemezte a vezetőséget, de az utóbbi időben, - hála az elnök asszony hihetetlen szorgalmának -, még hangsúlyozottabbá vált azzal, hogy az ülésekről emlékeztetőt készít, amelyet megküld a résztvevőknek.

A végére maradt a legfontosabb. Nem elég csak jól dolgozni, "pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen", hanem kell a türelem és megértés is, mint ahogy írva van: "Viseljétek el egymást szeretettel!"

Zárszóként azt kívánom a vezetőségnek és minden barátunknak, hogy kapják meg azt, amiért ezelőtt mintegy kétszáz évvel dr. Szentgyörgyi József így fohászkodott:

"Dolgaimnak követésére
Adj testemnek egészséget,
A bajoknak meggyőzésére
Lelkemnek elevenséget!
Indíts szívemben akaratot
És készséget minden jóra,
Hogy bennem vidám indulatot
Leljen az estvéli óra!"

Köszönöm a figyelmet.

Szigetszentmiklós, 2016. 09. 28.

A szigetszentmiklósi Magyar-Finn Baráti Kör története 1991-2007-ig


1990-ig Magyarországon a népek közötti barátság ápolása csak a Magyar-Szovjet Baráti Társaság keretei között volt megengedve.

Az 1990-es rendszerváltás után Szigetszentmiklóson is megindult a társadalmi pezsgés. Szabad lett civil szervezeteket létrehozni.
Ez a szigetszentmiklósi finnbarátokat is felvillanyozta. Török Zsuzsa iskolaigazgató ösztönzésére szervező bizottság alakult a Magyar-Finn Baráti Kör létrehozására.
A szervezők lelkesedésének az oka a magyarral rokonnyelvű finnek világraszóló gazdasági, társadalmi és kulturális sikerei voltak.
Közismert volt az ottani rendkívül magas életszínvonal és az emberi szabadságjogok teljes érvényesülése.
Finnország követendő példának látszott.
A szervező bizottság tagjai voltak dr.Koós Ferenc gimnáziumi igazgató, Soltiné Radnics Magdolna, a Városi Könyvtár igazgatója, Török Zsuzsa és dr.Becz Miklós.
Kívülről a budapesti Kalevala Baráti Kör elnöke, Outi Karanko Pap nyújtott hatékony segítséget.

A Magyar-Finn Baráti Kör 1991. november 29-én alakult meg a Batthyány Kázmér Gimnáziumban. Az alapító tagok száma 55 volt.
A rendszerváltás után ez a polgári szervezet jött létre elsőként a városunkban.
A Baráti kör célul tűzte ki a magyar és finn társadalmi és kulturális élet jobb megismerését és ezáltal a magyar identitástudat és hazafiság ápolását és fejlesztését.
Ezen célok elérésére havi rendszerességgel vannak rendezvények, mint pl. előadások, kiállítások, felolvasóestek, zenei programok, kirándulások stb.
A rendezvényeknek a Városi Könyvtár ad helyet.

A programot mindig az év eleji közgyűlés fogadja el.

Mivel a tagok egymás közti barátsága is fontos szempont, a rendezvények után fehér asztal mellett folyik a beszélgetés.

A szigetszentmiklósi Kör közreműködésével a budapesti Kalevela Baráti Kör két ízben tartotta a nyári intenzív magyar-finn nyelvi táborát a Batthyány Kázmér Gimnáziumban. Az összesen több mint 100 résztvevő elvitte városunk jó hírét.
Ugyanezt mondhatjuk el arról az estünkről is, amelyen részt vett a finn nagykövet.

A Kör javaslatára testvérvárosi kapcsolat létesült Szigetszentmiklós és az észak-finnországi Haukipudas között. Ennek igen élénk együttműködés lett az eredménye. Turistacsoportok, diákcsoportok, tánccsoportok, egyházi és városi kórusok, pedagógus és önkormányzati delegációk tagjai és egyénileg utazók szereztek életre szóló szép élményeket egymás városaiban. Jelenleg már a Baráti Kör közvetlen részvétele nélkül is fejlődik esetenként a kapcsolat. Tudni kell azonban, hogy ilyenkor is a Kör által kitaposott úton mennek az események.

Sikeresnek bizonyult a Baráti Kör nyelvtanuló cserediák akciója is. Négy miklósi diák tanult meg finnül, két haukipudasi meg magyarul úgy, hogy a diákok fél-egy évet töltöttek a fogadó városban és családoknál laktak.

A kölcsönös látogatásaink során az elszállásolás rendszeresen családoknál történik. Ez egy igen fontos szempont, mert a szállodai turista sosem láthat bele igazán mélyen egy nép életébe és barátságok kötésére is sokkal kisebb az esélye.

Igaz a mondás, hogy külföldön azzal kaphatjuk a legtöbbet, ha befogad bennünket egy család.

Dr. Becz Miklós