logo

Magyar-Finn Baráti Kör

Szigetszentmiklós

 

Beszámolók

2021. március 17. ELMENT KISS GÁBORNÉ, ANNA BARÁTUNK

Sajnos szomorú hírrel jelentkezem. Ez a Covid19 kérlelhetetlen ellenfél: ma reggel elvitte Kiss Gáborné Annát. Mindnyájunkat megrendített a hír.
Anna 3 hete került kórházba, kb. egy hét után pedig lélegeztető gépre. Drukkoltunk, imádkoztunk érte. Tegnap este még reményt keltő véleményt mondott róla az orvos Gábornak, de ma reggel értesítették, hogy rosszabbra fordult az állapota. És elment? Pedig arra számítottunk, hogy felépül.
Ez nekünk is nagy veszteség, mindnyájan szerettük a mosolygós Annát, emlékszünk a finom sütikre, melyekkel kínált minket az összejövetelek végén. Bennem az a kép él róla egyre élesebben, ahogy 2014-ben a szentendrei skanzenben rendezett Juhannuszon boldogan viselte az önmagának, virágokból font koszorút.
Adjon neki a Jóisten örök nyugalmat, Gábornak és a lányuknak, Virágnak pedig vigasztalást.
Amint tudok valamit a temetéséről, tájékoztatlak Benneteket, de félek, hogy ebben a helyzetben csak korlátozott számban kísérhetjük el őt utolsó földi útjára.

Anna koszorúban

Oului barátainktól ezt az üzenetet kaptuk:

Kedves Magdi és Zsuzsa, drága szigetszentmiklósi barátaink. Saját magam és az oului Finn-Magyar társaság nevében őszinte részvétünk a Kiss családnak, és mindannyiótoknak a szigetszentmiklósi Finn-Magyar körben. Meleg szívvel gondolunk rátok. Nyugodjon békében!

Szeretettel,
Kaisa Pietilä

emlékezés a finnektől

A vers magyar fordítása:

Nem alszol, nem mentél el.
Parkon ezerszer átlebbenő szél vagy,
Hullámokon megcsillanó fény vagy,
Gyémánt ragyogása vagy a dicsőségben.
Nem hagytál el minket, nem hallgatsz,
Az égen daloló madarak hangja vagy,
A gabonamező suttogása,
Lélegzet kedvesed arcán.


2021. március 15. KOSZORÚZÁS KOSSUTH LAJOS EMLÉKTÁBLÁJÁNÁL

A koronavírus járvány alaposan megváltoztatta baráti körünk életét. Idén már második rendezvényünk maradt el, a januári után a februári, Finn Kultúra Napjára emlékező is.

A járvány miatt - akárcsak tavaly - elmaradt a március 15-i városi ünnepség is. Baráti körünk koszorúját azonban idén is elhelyeztük a Városháza falán lévő Kossuth emléktáblánál, tisztelgésül az 1848-49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc hősei előtt.

a koszorút a gyerekek viszik

a koszorúk

főhajtás


2021. január 29. KOSZORÚZÁS A MAGYAR KULTÚRA NAPJA ALKALMÁBÓL

A koronavírus járvány továbbra sem engedi rendezvények megtartását, közösségek összejövetelét. A baráti körnek otthont adó Városi Könyvtár is zárva tart még. Elkészítettük ugyan éves programtervezetünket, megvalósítani azonban még nincs módunk az abban foglaltakat.

Január végén szoktuk tartani éves beszámoló közgyűlésünket, amit most el kell halasztanunk. A Magyar Kultúra Napjára is ezen az összejövetelünkön szoktunk emlékezni, most ez is elmaradt. Csupán S. Becz Pál emléktáblájához tudtuk elhelyezni baráti körünk koszorúját, ezzel tisztelegve a szigetszentmiklósi költő, író emléke előtt.

Tamás koszorúz

koszorúnk az emléktábla alatt

2020. október 16. ALSÓBUCKÁTÓL A HIMALÁJÁBA - Varga Gábor képes nepáli útibeszámolója

Baráti körünk tagjai októberi összejövetelünkön a képzelet szárnyán rövid ideig Nepál magas hegyei között járhattak. Történt ugyanis, hogy a baráti kör kirándulásait hosszú éveken át tervező, szervező drága emlékű Varga Dénes barátunk fia, Gábor 2017-ben Nepálban volt, és erről az útjáról most számolt be nekünk.

Gábor

Előadása a tervezett márciusi időpontban sajnos elmaradt a koronavírus miatti megszorítások következtében. Most azonban sikerült sort keríteni rá. Az összejöveteleinknek helyszínt biztosító Városi Könyvtár vírus miatti szabályaihoz mindenben tartva magunkat, a teremben a távolságot tartva és maszkban hallgattuk végig az izgalmas útibeszámolót.

a hallgatóság

Gábor 2017 októberében (pontosabban október 15-től november 5-ig) járt három barlangász társával Nepálban, hogy megmásszák a Himalája 6360 m magas Mera-csúcsát. Honnan ez a bátor elhatározás? Mint megtudtuk, Gábor életében a hegyek iránti vonzalom gyerekkorából indul. 8 éves volt, amikor először ment szüleivel hegyet mászni, a Magas-Tátrába. A 2600 m magas Lomnici csúcs emléke maradt a további, egyre magasabb hegycsúcsok meghódítására való vágyakozás alapja. Hegymászó társakkal a Kárpátok és Alpok számos magas hegyét mászta meg, hét alkalommal 4000 m-es alpesi csúcsokat. Később a barlangászat felé fordult az érdeklődése, de a hegymászáshoz sem maradt hűtlen. Barlangász társaival határozták el azt az utat is. Miért pont Nepált szemelték ki? Mert ebben a Délkelet-Ázsiai országban található a világ 10 legmagasabb csúcsa közül 7. Nepál területének nagy részét ugyanis főként a Himalája foglalja el, csak egy szűk déli része nyúlik át az Indo-Gangeszi-síkságra.

Nepál térkép

Persze Gáborék nem a legmagasabb csúcsokat választották, "megelégedtek" a "csak" 6360 m magas Mera-csúccsal. Gábor az mondta, ez az a csúcs, ahonnan az összes híres magas csúcsra a legszebb kilátás nyílik.

rálátás a nagyobb csúcsokra

A négy fős csapat egyik tagja már járt korábban Nepálban, ő segített a szervezésben. Az ő ismerőse volt az a hegyi vezető serpa, aki a nepáli ügyintézést végezte, beszerezte számukra a két nemzeti parki engedélyt és a csúcsmászási engedélyt, gondoskodott számukra a teherhordó serpákról, szállásokról, étkezésekről. Ez a hegyi vezető kísérte is őket végig az ottani útjuk során.

csoportkép

Apropó serpa! Gábortól megtudtuk, hogy a serpák egy buddhista népcsoport, mely a Himalája É-K-i részén a magas völgyekben él. Falvaik 3-4000 m körüli magasan vannak, tehát a legmagasabban elhelyezkedő emberi települések közé tartoznak. A serpák közül csak kevesen választják a hegyi teherhordó vagy a magasabb képzettséget igénylő hegyi vezető munkát. Ebben valószínűleg a magashegyi életükhöz élettanilag alkalmazkodott szervezetük teremt előnyös képességeket.
Gáboréknak azonban komoly felkészülésre volt szükségük, ún. akklimatizációs körök megtételére: azaz magasba menni, majd vissza, és ezt ismételgetni, természetesen köztes pihenések beiktatásával. Májustól Európa számos hegyébe mentek el ilyen edzőtúrákra. Fölkészülésük jól sikerült, ami nagyban hozzájárult túrájuk sikeréhez.
A fenti időpontot azért választották, mert a két ún. "monszunablak" közül az ősziben van a legszebb idő, és valóban kissé hűvös, de végig napos idejük volt.

Nepálba érkezésük után 2 napot töltöttek az ország fővárosában, Kathmanduban (1300 m), onnan repültek Luklába (2800 m), ahonnan október 18-án indultak a túra csúcsig vezető szakaszára (legmagasabb éjszakázásuk 5518 m-en volt), a Mera-csúcsot 25-én érték el (6360 m), onnan jöttek a napokig tartó magashegyi körülmények között (4 napig 5000 m fölött), majd fokozatosan ereszkedve november 3-ra értek vissza Luklába (2800 m), végül ismét 2 napot Kathmanduban töltve zárták a nepáli utat.

szintmetszet

Úgy döntöttek, hogy nem a szokványos módon másznak (azaz a csúcsra fölérkezés után ugyanazon az úton vissza), hanem körtúrát csinálnak, a csúcs megmászása után más úton mennek vissza, ami azt jelentette, hogy még egy hetet töltöttek nagy magasságban, napokig 5400 m körül. Gyönyörű helyeken jártak, de ez a tartós nagy magasság sokat kivett belőlük. Talán nem bizonyult helyes döntésnek.

a fáradtság

Folyamatos oxigénhiány, hideg, alacsony légnyomás miatt kialakult ödémák (szerencsére csak az arcukon), étvágytalanság, fogyás, gyengeség jelezték, hogy talán túlvállalták magukat. De szerencsésen, minden külső segítség nélkül sikerült a kört bezárniuk, visszatérniük a 2800 m magasan fekvő városba, Luklába, oda, ahonnan 17 napos effektív gyaloglással töltött útjukra elindultak.

sikeresen visszaérkeztek

Gábor gyönyörű képeket vetített nekünk, mesélt a 17 napos gyalogtúra szépségeiről, de a nehézségeiről is. Mutatott fotókat a minden komfortot nélkülöző hegyi szállások alacsony higiénéjéről,

serpaszállás

elmondta, hogy nem tudtak ez alatt a 17 nap alatt fürödni (igaz, hogy nem is izzadtak meg), nem volt ivóvíz, mindig forralni kellett, említette a magas hegyi biztosítókötél hiányosságait és sok furcsaságot. Beszélt a luklai reptér lehetetlen körülményeiről is, de az igazi kulturális sokk Kathmanduban érte őket. A nagyvárosi por és szmog a fotókon is látszott. Több fotó is mutatta a hűtés nélkül a boltokban kifüggesztett húsokat, a csontsovány szent teheneket, a sok szemetet, a tüzelőként felhalmozott jak-trágyát, valamint a legmegrázóbb élményüket: a város közepén átfolyó folyó partján lévő kolostor előtti halottégetési ceremóniát.
Érdekes út lehetett, szép is, emberpróbáló is. Örülünk Gáborék sikerének, a baráti kör tagjai szívesen és érdeklődve nézték a képeket, de egyetértettek abban, hogy hasonlóra nem vállalkoznának.


2020. szeptember 25. TÉVHITEK ÉS IGAZSÁGOK TRIANONRÓL - Baják László előadása

2020. számunkra nevezetes és szomorú évfordulót hordoz: 100 éve, 1920. június 04-én írták alá a versailles-i Nagy-Trianon kastély folyosóján a Magyarország számára végzetes, első Világháborút lezáró, ún. trianoni békeszerződést.

az aláírás helye

Baráti körünk idei programunk összeállításánál fontosnak találta, hogy megemlékezzünk erről. Eredetileg az áprilisi összejövetelünk témája lett volna, de a koronavírus járvány tavaszi hulláma lehetetlenné tette annak megtartását. Nem tettünk le azonban a tervünkről. Most, mivel a szeptember végi összejövetel megtartása - több komoly szabály betartása mellett ugyan, de - lehetséges volt, megkértük korábban felkért előadónkat, Baják Lászlót, hogy most jöjjön el hozzánk és tartsa meg az akkor elmaradt előadását.

a hallgatóság

Megtudtuk, hogy ő, aki a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa, történész-szakmuzeológusként nagyon otthon van a témában, és ebben nem is csalódtunk. Remek előadást tartott, olyan összefüggésekre is rávilágítva, amit korábban nem igazán hallottunk, hiszen azok az átlagember elől sokáig rejtve voltak. Nagy érdeklődéssel hallgattuk a szavait.

az előadó

Azzal kezdte, hogy a trianoni békeszerződésnek nevezett dokumentum se nem béke, se nem szerződés. Magyar részről a delegáció is csak "biodíszlet" volt, hiszen a szerződés tartalmát már korábban kidolgozták, abba beleszólásunk nem volt. A szerződésnek nevezett dokumentumban a győztes hatalmak kijelentették, hogy Magyarország felelős a háborúban a győztes államoknak okozott károkért, majd részletesen szabályozták a jóvátétel feltételeit. Ennek során vették el, csatolták a környező államokhoz a korábbi Magyar Királyság területének valamivel több, mint 2/3-át, hogy ezáltal elveszítse lakosságának több, mint a felét.

a Bátaszéki emlékmű

Ez volt Mohács után Magyarország legnagyobb tragédiája. Csak, míg Mohács után 100 évvel már tudni lehetett, hogy visszaállítható Magyarország, addig Trianon után 100 évvel még mindig úgy látszik, hogy soha többé nem fog visszaállni a ?boldog békeidők? helyzete. Szomorúan kell látnunk, hogy a világnak (EU, USA, ENSZ, NATO) más az érdeke.
Előadónk először arra a kérdésre válaszolt, hogy mi volt az oka, hogy ez a tragédia bekövetkezhetett, majd azt mutatta be, mennyire súlyos következményei voltak az I. Világháború utáni békéknek.
Az okok között sokan azt állítják, hogy a francia Clemenceau magyar menye iránti utálata befolyásolta az egyezséget, de a történelem nem ilyen. Sokkal inkább jöhetett számításba Magyarország rossz sajtója: a cseh, szlovák, szerb és román propaganda a magyarországi kisebbségek elnyomását hangsúlyozta, sőt nagyította fel irreális módon az antant országok politikusai és közvéleménye előtt. Az előadó szerint ez is nélkülözött minden reális alapot. A nemzetiségek számára is előnyös volt az a természetes gazdasági egység, amit a Kárpát-medence rejtett. Minden fontos nyersanyaga megvolt, Magyarország remek infrastruktúrát, óriási vasúthálózatot épített ki, fejlett, kiszámítható közigazgatást és kultúrát teremtett. A háború előtt Magyarország katonailag erős nagyhatalom volt, ráadásul békés, nem gyarmatosító. Ezeket az alaptalan vádakat a brit Seton-Watson csak felhasználta ellenünk. Magyarország sorsa azonban nem Magyarországon dőlt el. A valódi ok az volt az előadó szerint, hogy mind Anglia, mind Franciaország azt akarta, hogy egyik ország se legyen Európában olyan erős, hogy a hegemóniájukat veszélyeztesse. Meg kellett törni Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia erejét. Sok kis, gyenge államot kellett kialakítani, melyek fölött a nagypolitika jobban tud uralkodni. Elmondta, melyik államtól mely részeket csatolták el és miért. Magyarországot egyáltalán nem a nyelvi határok mentén darabolták fel, hanem gazdasági szempontok szerint, hogy minél inkább meggyengítsék. És ebben sajnos komoly szerepe volt a tehetségtelen politikusnak, a bábfiguraként működő Károlyi Mihálynak. 1919-ben engedte, hogy proletárdiktatúra alakuljon ki Magyarországon, majd végzetes hibát követett el azzal, hogy lefegyverezte az erős magyar hadsereget, hogy ne veszélyeztesse a bolsevik hatalomátvételt. Ha nem tette volna, legalább a környező kis országok támadásait visszaverhette volna, vagy elég lett volna azzal fenyegetnie az antantot, hogy ha nem teljesítik a kért határköveteléseinket, rájuk uszítja az Olaszországból hazatérő, erősen felfegyverzett magyar katonákat. Ehelyett őket is lefegyverezte.
A győztesek azonban csalódtak. Nem tudták uralni Európát. Sőt elszámították magukat. Azzal, hogy legyengítették Közép-Európát, lehetővé vált két totalitárius diktatúra, a Szovjetunió és a hitleri Németország felemelkedése. Ha nem lettek volna ilyen szűklátókörűek a győztesek, elmaradt volna a II. Világháború, ami az első utáni "békék" -nek egyenes következménye volt. A győztesek "túlgyőzték" magukat. Igaza volt a francia Fosch marsallnak, amikor Trianon után ezt nyilatkozta: "Ez nem béke, csak fegyverszünet húsz évre".
Mit lehet tenni? A trianoni béke már nem él, felülvizsgálni nem lehet, hiszen azt a II. Világháború utáni párizsi béke váltotta fel. A kezdeményező Szovjetunió jó tanítványnak bizonyult, neki is az volt a célja, hogy sok kicsi, jelentéktelen, gyenge állam alakuljon ki.
Akkor mit tehetünk ma? A területi egységet nem állíthatjuk helyre, de a természetes gazdasági egységet igen. És meg kell értetni, hogy az a kultúra, ami a Kárpát-medencében 1000 év alatt létrejött, közös örökség. És ebben a visegrádi összefogás a jövő egyik útja.

2020. június 20. JUHANNUS

A koronavírus járvány miatt elmaradtak a márciusra és áprilisra tervezett összejöveteleink, sőt még a szokásos májusi buszkirándulásra sem kerülhetett sor. Mindenkinek hiányzott már a találkozás, alig vártuk, hogy elmúljon a karantén.
Amikor hivatalosan is megszűnt a veszélyhelyzet, úgy döntöttünk, hogy a Juhannus-ünnepséget már nem hagyjuk ki. Sajnos ennek az összejövetelnek a szokott helyére még nem mehettünk be, ezért elnökünk, Szacsvay Zsuzsa és férje, Veresegyházy Tamás felajánlotta, hogy náluk rendezzük meg idén a Juhannus estet. Máglyát ugyan nem lehet rakni, de elég nagy a kert, hogy a baráti kör tagjai lazán elférjenek. Ők vállalták azt is, hogy bográcsgulyást főznek a csapatnak, a tagok pedig sütikkel, gyümölccsel, innivalóval érkeztek. Nem is akármennyien: 31 résztvevő (köztük 5 unoka) érkezett Zsuzsáékhoz!
Csak az időjárás nem volt kegyes. Hűvösre fordult az idő és erős szél fújt. A szabadtéri főzést azonban megoldották, a tűz köré rakott lángterelő sokat segített,

Zsuzsa főz

egy kis gulyás

de az elkészült gulyást ilyen időben nem merték kint tálalni. Szerencse, hogy a ház nappalija sok vendég befogadására lett tervezve, mert Tamásék családja elég nagy. Így nem volt akadálya, hogy bent terítsenek, és mindenki elfért.

az asztaloknál

Abban nagy volt az egyetértés, hogy a bográcsgulyás igen finomra sikerült, sokan többször is repetáztak. Finomak voltak a sütik, a borocskázás mellett egyre jobb lett a hangulat is.
A gulyás után Zsuzsa először az oului baráti kör ünnepi üzenetét olvasta fel, amihez Kaisa Pietilä elnök egy rövid videót is küldött a nyaralójuknál ilyenkor szokásos zászlófelvonásról. Zsuzsáéknál is ki volt tűzve a finn és magyar zászló. Ezután rövid műsor következett. Zachár Laci tűzzel kapcsolatos operáról, a Normáról beszélt, majd két Szent Iván-éjjel kapcsolatos vers hangzott el, egyiket Solti Magdi, másikat Zsuzsa olvasta fel. Végül egy olyan videót nézhetett meg a társaság, ami a Szent Iván-éji tűzugrással kapcsolatos magyar és bolgár népszokásokat mutatta be.
És itt jött a meglepetés! Kint a kertben Tamás a bogrács alatti fémtepsiben felélesztett tüzet kirakta a járólapok egyikére, hogy aki akarja, átugorhassa. És nem is egy jelentkező akadt! Ki a "fiúk" segítségével, ki egymaga ugrotta át a tüzet.

a tűzugrás

a nézők

Jó móka volt, a többség a teraszról nevetve nézte a bátrakat.
Végül is jól sikerült az idei Juhannus a szigetszentmiklósi Magyar- Finn Baráti Körben. Biztosan sokáig emlékezni fog rá minden résztvevő.

2020. február 21. A FINN ÜVEGMŰVÉSZET - Virpi Masonen előadása a Finn Kultúra Napja alkalmából

Februári összejövetelünkön hagyományosan a Finn Kultúra Napját köszöntjük, azaz a Kalevala Napot. Örömünkre szolgált, hogy mostani estünkre eljött közénk Lupa János, Szigetszentmiklós Város Képviselő-testülete Köznevelési, Kulturális és Társadalmi Kapcsolatok Bizottságának elnöke is. Jól esett a munkánk, életünk iránti érdeklődése.
Évente megtartott Finn Kultúra napi összejöveteleinken szó esett már a kultúra számos ágáról, irodalomról, vallásról, zeneművészetről, képzőművészetről, építészetről, de a finnek híres-neves iparművészeti ágáról, az üvegművészetről eddig még nem. Pedig ez a sok gyönyörűséget produkáló művészeti ág megérdemli, hogy többet tudjunk róla. Ezért hívtuk meg Virpi Masonent, az ELTE finn nyelvi lektorát, ezért gyűjtöttünk össze olyan üveg dísztárgyakat, amiket finn barátainktól a sok év alatt ajándékba kaptunk, hogy ezúttal a finn kultúra újabb ágával ismerkedhessünk meg.

Virpi és a sok üveg

Virpi vetítéssel kísért előadásában történeti sorrendben tekintette végig a finn üvegművesség és üvegművészet fontosabb állomásait. Előadásának illusztrálásához sok képet kapott a ma élő leghíresebb üvegművész, Markku Salo feleségétől, aki - mint megtudtuk - annak idején diáktársa volt a tamperei egyetemen.

az előadás címképe

A finn üveggyártás nagyjából 300 éves múltra tekint vissza. Mint mondta, fénykorában 103 üveggyár működött Finnországban, sajnos ma ebből már csak kb. a negyede működik és ezek is főleg kis manufaktúrák. Talán az Iittala gyár tekinthető kivételnek, mely ma is működik, bár nemrég az is a Fiskars cégóriás részévé vált.
Bár az üveggyártáshoz szükséges legfontosabb anyagok, a kvarchomok és a fa bőségesen rendelkezésre álltak finn földön, sokáig nem igazán volt igény üvegtermékekre. Érdekes információ volt számunkra, hogy az akkoriban svéd fennhatóság alá tartozó finneknek mindenhez a svédektől kellett engedélyt kérni, így az üveggyártás beindításához is. Mivel a faigényes iparágak közül a svédeknek a vasipar volt fontosabb, beleegyeztek, hogy az üvegipar a finnekhez kerüljön. Az első üvegmesterek azonban Svédországból jöttek, mivel akkoriban nem volt képzett üvegfúvó a finneknél. Az első üveggyár 1681-ben meg is kezdte a termelést Uusikaupunkiban, de csak négy évig működött, annyira nem volt akkoriban keletje sem az ablaküvegnek, sem az üvegpalackoknak. Több, mint 60 év telt el, mire végre a Someroban alapított Ǻvik üveggyár talpon maradhatott, mert már volt szükség az ablaküvegre. Ettől fogva már egyre-másra létesültek üveggyárak, valamennyi a déli finn területeken. Ennek az említett 300 évnek az első 100 évében 16, a másodikban 33, az utolsó 100 évében pedig már 55 új üveggyár kezdte meg a működését. Sokáig a legjelentősebb az 1793-ban alapított Nuutajärvi üveggyár volt (Urjala), amely egészen a közelmúltig működött, pár éve azonban egy tűzeset után el kellett adni, mert a kedvezőtlen biztosítás nem tette lehetővé az újjáépítését. A vevő, a Fiskars pedig bezáratta, az üveggyártást a tulajdonába került másik híres üvegcégbe, az 1881-ben alapított Iittalába (Hämeenlinna) helyezve át. Nuutajärvi azonban továbbra is őrzi az üvegművészet hagyományát, múzeumot működtet és üvegművészeti alkotóműhelyek helyszíne. Hasonló sorsra jutott a Riihimäen Lasi nevű üveggyár is Riihimäkiben. A település neve ma is elválaszthatatlan a finn üveggyártástól, bár az itt 1910-1990 között működő üveggyár is megszűnt. Épületében azonban ma is működik a finn üveggyártás 300 éves múltját bemutató Finn Üvegmúzeum.

Riihimaki mécsestartó

Megtudtuk Virpitől, mitől függ az üvegek színe, hogy a legnehezebb a piros üveg előállítása, így azok a legdrágábbak, hogy a kézifúvott üvegek előállítása milyen munka- és időigényes, némelyik ezért különösen drága.
Beszélt a leghíresebb finn üvegművészekről, mindenekelőtt Alvar Aalto-ról, aki a finn üvegművészet aranykorának szinte előfutára volt 1936-ban tervezett Savoy nevű vázájával, mellyel egy év múlva a párizsi világkiállításon is képviselte Finnországot. Ez a hullámformájú váza hamar forradalmasította az üvegtervezést és szinte azonnal jelképévé vált a finn formatervezésnek. Különböző méretekben ma is készíti az Iittala gyár, nekünk mécsestartó méretű példányunk van. De a finn üvegművészet valódi aranykora a második világháború után jött el, és 1946-tól 65-ig tartott. Ekkor kapott nagy lendületet a finn iparművészet, a Modern Finnish Design, az új finn formatervező művészet jelentős nemzetközi sikereket aratott. A finn üveggyárak is keresték a kiváló tervezőket, ezekről a "sztár" formatervezőkről beszélt nekünk Virpi előadása további részében.

mécsestartók

Kaj Franck különleges helyet foglalt el a finn üvegművészek sorában, Virpi szerint ő a "lelkiismeret" -et képviselte az üvegművészetben. A Nuutajärvi üveggyár művészeti vezetőjeként beindította a sorozatgyártást, mert az volt a törekvése, hogy ne csak a gazdagok számára készüljenek egyedi üvegtárgyak, hanem készüljenek formatervezett tárgyak az átlagpolgároknak is. Tervezők generációinak tanította is az üvegművészetet. Az ő nevével függ össze az ún. "Kaj Franck Design díj", melyet évente olyan tervezőnek ítélnek oda, aki az ő szellemében dolgozik.
Beszélt a Milanói Triennale finn díjazottjairól, Tapio Wirkkaláról, akinek minden vázája egyedi és drága, de olyan készletet is tervezett, melyből ma is ihat a repülőgépek business osztályán az utas,

tálkák

valamint Timo Sarpaneváról, aki mellékesen az Iittala gyár szimbólumát, a piros nagy I betűt is tervezte.

az Iittala szimbólum

Hallottunk híres tervezőnőkről is, Nanni Stillről és Helena Tynellről. Utóbbinak az ún. Nap palackja nagyon népszerű, mostanában azonban már csak kéz alatt kapható. A híres tervezők művei közül mutatott tárgyakat Erkkitapio Siiroinentől, Oiva Toikkától (híresek az általa tervezett üvegmadarak)

üvegmadarak

és az egyetlen ma is élő üvegművésztől, Markku Salotól. Népszerűek sorozatban gyártott Nappi (Gomb) elnevezésű mécsestartói, melyekből baráti körünk tagjai közül többünknek is van több színben is példánya. Híres művét, az öt darabból álló Kuninkaiden laakso (Királyok völgye) nevű sorozatot, mely a tárgyak felső részének piramis-szerű megoldásáról kapta a nevét, viszont csak a budapesti Finn Nagykövetségen láttuk.

Királyok völgye tárgyak

A művész üveg dísztárgyakról szóló hitvallása meglehetősen praktikus: "A veszély nélküli üveg nem érdekes", azaz, olyan ajándékokat kell készíteni, melyek eltörhetnek, ezért mindig újakra lesz szűkség, ami munkát ad az üvegművészeknek. Ennek ellenére Finnországban is gondokkal küzd az üvegművészet. A szabadúszó művészek és tervezők üvegfúvókat alkalmaznának, de alig van utánpótlás belőlük. Azt olvastuk, hogy képzésük nagyon drága és időigényes, az üvegipar nagy része viszont Európán kívülre költözött, a meglévő üveggyárakban pedig az automatizálás veszi el a munkát az üvegfúvóktól. Hallottuk, hogy Finnországban az üvegfúvás bekerült a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe és a szakma megmentése érdekében - több európai országgal együtt - Finnország is tervezi, hogy lépéseket tesz az UNESCO-nál, hogy az üvegfúvás felkerülhessen az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára is. Úgy legyen!

2020. január 31. ÉVES BESZÁMOLÓ KÖZGYŰLÉS ÉS MEGEMLÉKEZÉS A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁRÓL


Baráti körünk januári összejövetelén - szokásunkhoz híven - nem csupán az éves beszámoló közgyűlésre kerítünk sort, hanem a Magyar Kultúra Napjáról is megemlékezünk. 2017 óta ezt a megemlékezést összejövetelünk elején, S. Becz Pál szigetszentmiklósi költőnek a Városi Könyvtár falán elhelyezett emléktáblája megkoszorúzásával kezdjük.
A Becz család több tagjának jelenlétében tartott eseményen titkárunk, Soltiné Radnics Magdolna a költő-író "Csendes lázadó" című versének felolvasásával kezdte a rövid megemlékezést.

a koszorúzáson

Kemény vers, szinte összefoglalója az S. Becz Pált egész életében foglalkoztató kérdéseknek:
"Nincs igazság a világon
Sem a földön, sem az égben?" - kérdezi keserűen a vers végén, pedig még csak 25 éves annak megírásakor. Elgondolkodtató...

A koszorúzást követően, immár az épület jó melegében, a kör összejöveteleinek szokott helyszínén folytatódott a program. Először sajnos egy fájó megemlékezés következett: a 2019-es kiskarácsonyi összejövetelünket követő napon váratlanul elhunyt Dr. Olach Zoltán barátunk emléke előtt tisztelegtünk egy vetített képes összeállítást követő csendes főhajtással. Solti Magdi egy S. Becz Pál verssel zárta ezt az emlékezést is, olyan verssel, a "Sötét mezőn" cíművel, melyet akár Zoli is írhatott volna, aki sokszor maga is a költőhöz hasonlóan kereste az ösvényt az élet útvesztőjében.

Zolira emlékezve

Éves beszámoló közgyűlésünket csak ezt követően kezdtük meg. Dr. Szacsvay Zsuzsanna elnök ezúttal is vetítéssel kísérte a 2019-es év eseményeiről szóló beszámolóját. Most is jól esett végig nézni az együtt átélt programok emlékét idéző képeket. Soltiné Radnics Magdolna titkár az elmúlt év pénzügyi beszámolóját, Petruzsán Károlyné Györgyi pedig a felügyelő bizottság jelentését mondta el. Ezúttal is láthatóan jól gazdálkodtunk a bevételeinkből, azaz az 51 fő által befizetett tagdíjakból és az önkormányzattól pályázattal elnyert támogatásból. Ezek után Dr. Szacsvay Zsuzsanna ismertette a baráti kör 2020-ra javasolt programtervezetét, Soltiné Radnics Magdolna pedig a 2020-as költségvetési tervezetet.

a szavazás

A tagság a szavazások során mind a beszámolókat, mind a tervekről szóló előterjesztéseket egyhangúan elfogadta. A közgyűlés utolsó napirendi pontként új vezetőségi tag választásával zárult, hiszen Olach Zoli távozásával megürült egy hely az elnökségben. Erre a posztra a jelen lévők egyhangú szavazattal Gyurasitsné Vincze Györgyit választották meg a jelenlegi vezetőség mandátuma lejártáig, azaz a 2021 áprilisáig hátralévő időre. Györgyi azzal köszönte meg a tagság bizalmát, hogy minden erővel igyekszik majd a legjobban segíteni a vezetőség munkáját.

Györgyivel

Az összejövetel további részében pénztárosunk, Vigh Péterné Piri dolgozott a legtöbbet, hiszen mindenki igyekezett már most befizetni az éves tagdíját, hogy legyen miből gazdálkodnunk addig is, míg - remélhetőleg - megérkezik majd a várt önkormányzati támogatás is.

Piri munkában



2019. december 17. ELMENT OLACH ZOLI BARÁTUNK IS

Hát elment Olach Zoli barátunk is...ma délután, váratlanul, 75 évesen.
Amikor Myrtill fiával, Botival átküldte nekünk az összeállított karácsonyi műsort, csak azt üzente, nem tud személyesen eljönni a kiskarácsonyi összejövetelünkre, mert pár napja beteg. Nem gondoltuk, hogy ez a karácsonyi összeállítás lesz számunkra az utolsó üzenete.
Zoli, azaz Dr. Olach Zoltán és felesége, Baldauf Myrtill 2009 óta volt tagja baráti körünknek. Dr. Becz Miklós hívására jött el közénk. Amikor - Szigetszentmiklósra házasodva - Miklóst választotta háziorvosának, kiderült, hogy ő is lelkes finn-barát. Számos alkalommal járt valamennyi skandináv országban, hivatalos (külkereskedelmi és kereskedelem-diplomáciai) valamint magánutakon. Nemzetközi pénzügyes, marketinges és nemzetközi kereskedelmi közgazdász volt, címzetes docens, dolgozott vállalatoknál, kutatóként, diplomataként, harminc éven át volt nyolc egyetem rendszeres előadója, tagja volt az MTA marketing-szakbizottságának. 1969 őszén magas finn állami kitüntetést kapott a finn-magyar kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként. Amikor a Finn Oroszlán Rendet átvette, Kekkonen elnök azt mondta, hogy a kitüntetést "különösen egy nagy magyar papírgyári beruházás elnyeréséhez nyújtott segítségért kapja, ami az utolsó évek legnagyobb magyar beruházása lesz" (akkor már épült is ez a papírgyár).
Nem csoda, hogy jól ismerte a skandináv országokat. Rá esett tehát a választás annak a skandináv államokról szóló előadás-sorozatnak a megtartására, mely 2009-ben a "Miért olyan a finn nép és kultúrája, amilyen?" című előadásával kezdődött, és a későbbi években a svédekről, dánokról, norvégokról, észtekről, végül pedig az izlandiakról szólókkal folytatódott. De tartott előadást a függetlenné vált Finnország sikeres gazdasági felemelkedéséről, a skandináv és finn mitológiáról és a Kalevala finn képzőművészetben való megjelenéséről is.
Széles körű műveltsége és jó előadókészsége segítette más előadások tartásában is, érdeklődéssel hallhattuk a "Törökvilág Magyarországon", illetve a "Finnugor nép a magyar?" című előadásait is. És még hány izgalmas előadása lehetett volna?...
2013 óta elnökségi tagként is segítette baráti körünk vezetőségét programjaink, életünk tervezgetésében. Mostantól hiányozni fognak a tanácsai.
Két képpel búcsúzunk tőle, szeretett könyvtárának képével és azzal, melyen a Finn Oroszlán Rendet tartja a kezében azon az összejövetelünkön, melyen 2019. november 22-én utoljára találkozhattunk vele.

a könyvtár

Zoli a kitüntetéssel


2019. december 16. KISKARÁCSONY

December 16-i kiskarácsonyi összejövetelünkön a szokott módon ünnepeltünk. Mivel a legszebb élmény a gyerekek karácsonyvárása, idén is meghívtunk kisiskolásokat. Ezúttal a Bíró Lajos Általános Iskola 3./A osztályos tanulói hozták el hozzánk műsorukat. A történet öt angyalról szólt, Szeretetről, Jóízlésről, Gondosságról, Figyelemről és Vidámságról, akik a karácsonyra készülődő, kezdetben még civakodó testvérpárt tanítják meg, hogy készüljenek szebben karácsony ünnepére.

a gyerekek

A tíz kisgyermek, osztályfőnökük, Ruckel Istvánné betanításában szépen felkészülten, magabiztosan adta elő a kis történetet, úgy tűnt, nem csak mi, hanem ők is élvezik az egészet. Műsoruk végén mi is velük együtt énekeltük a "Kiskarácsony, nagy karácsony" kezdetű éneket.

énekelünk

A gyerekek jelenetét egy zenés, verses összeállítás követte, amit Olach Zoli barátunk szerkesztett. Önmaga sajnos nem tudott eljönni, mert megbetegedett, de elküldte nekünk a zenés videókból összeállított nagyon szép anyagot. Az összeállítás egy kuriózummal kezdődött: Az Afrikában rögzített "Baba Yetu" című klipen a Mi Atyánk imádságot szuahéli nyelven éneklik. Nem minden nap hall ilyet az ember!

Baba Yetu

A második szám az "Adeste Fideles" volt Helene Fischer német énekesnő magával ragadó előadásában,

Fischer

a harmadik a "Yoy to the World" a bájos és vidám norvég énekesnő, Sissel előadásában.

Sissel

Ezt a "Gloria in Excelsis Deo" követte az olasz tenor, Andrea Bocelli gyönyörű előadásában,

Bocelli

majd egy kis vidámság: a holland André Rieu és zenekara karácsonyi zeneösszeállítása.

Rieu

A számok közben Zoli tervének megfelelően versek hangzottak el (Ady Endre: Harang csendül... és Juhász Gyula: Karácsony felé című költeménye) Szacsvay Zsuzsa és Soltiné Radnics Magdolna előadásában. Az összeállítás végére egy karácsonyi népénekeket tartalmazó összeállításból a "Mennyből az angyal" kezdetűt tette Zoli, ezt közösen énekeltük.

Mennyből az angyal

Mindenkit meghatott ez a műsor.
Az ajándékozás a szokott módon számhúzással összesorsolt módon történt, mindenki adott és mindenki kapott ajándékot.

ajándékozás

Szabó Gitta és Petruzsán Györgyi remekül vezényelte le a sorsolást.
Vacsoráig még daltanulás is belefért az időbe, a dalt a műsor házigazdái, Kiss Gábor és felesége Anna tanították a baráti körnek.
A vacsora, amit az egyik óvodában készítettek és hoztak el nekünk, finom volt, a mi, magunkkal hozott süteményei és itókái pedig még finomabbak.

vacsoránál

Jó hangulatú beszélgetéssel búcsúztunk egymástól és az óévtől, alig akartunk hazaindulni. Viszlát 2020-ban!


2019. november 22. FINN-MAGYAR KITÜNTETÉSI KAPCSOLATOK 1920-1944 - Dr. Sallay Gergely előadása

A Finn Függetlenség Napja közeledtével tartott ünnepi összejövetelünk témája idén az 1920-1944. közötti finn-magyar kitüntetési kapcsolatok voltak. Előadónak a téma szakértőjét, Dr. Sallay Gergely történész-muzeológust, a Hadtörténet Múzeum Dokumentációs Osztályának vezetőjét kértük fel, aki vetítéssel kísért, érdekes előadásban mutatta be a témát magyar és finn közgyűjteményekben őrzött rendjelek, kitüntetések és dokumentumok segítségével.

Felmerül a kérdés, miért éppen erről az időszakról szólt az előadása?

bevezető

Mint bevezetőjében, a közelgő finn ünnepről Szacsvay Zsuzsa elmondta, a finnek remekül megtalálták a számukra kedvező időpontot, hogy az orosz fennhatóság alól kikerüljenek. A cári rendszer bukásakor gyorsan léptek, és 1917. december 6-án már ki is kiáltották a függetlenségüket. A béke azonban még váratott magára. A fiatal államot 1918. január és május között keserű polgárháború hozta nehéz helyzetbe. A győztes Finn Köztársasági Erők főparancsnoka Gustav Mannerheim a polgárháború jelképes lezárásaként 1918. május 16-án ünnepélyes külsőségek között vonult be Helsinkibe.

És itt vette át a szót előadónk. Mint mondta, Mannerheim már a polgárháborúban megalapított egy olyan kitüntetést, amivel a kormány oldalán harcolók haditetteit jutalmazni tudta. Ez, a Szabadságkereszt (1940-től Szabadságkereszt Rend) volt az első finn állami kitüntetés. Tervezője Akseli Gallen-Kallela volt. Ezt kezdetben csak haditettekkel lehetett kiérdemelni (1918-ban a polgárháborúban, 1939-1940 során a téli háborúban, 1941-1944-ben pedig az ún. folytatólagos háborúban tanúsított háborús érdemekkel, amit a kitüntetés hátoldalán az aktuális háború kezdő évének feltüntetésével jeleztek).

A függetlenségét 1917-ben elnyert Finnországgal Magyarország 1920-ban vette fel a diplomáciai kapcsolatokat, majd 1928-ban követséget nyitott Helsinkiben. A két állam között szoros politikai és kulturális kapcsolat alakult ki, ennek köszönhetően kezdettől fogva élénkek voltak közöttük a kitüntetési kapcsolatok is. Ez a címben szereplő első évszám, az 1920. magyarázata. A második, 1944-es évszám oka pedig az, hogy a diplomáciai kapcsolatok 1944 szeptemberében - a finn-szovjet fegyverszüneti egyezmény következményeként - megszakadtak. A kapcsolatok ismételt felvételére 1949 októberében került sor, majd azok 1960-ban emelkedtek nagyköveti szintre. A finn - magyar kitüntetési kapcsolatok feléledtek, tartanak mind a mai napig, de az előadásnak az utóbbi időszak már nem volt témája.

Előadónk először is felvázolta a szóban forgó időszakban a két ország közötti kitüntetési kapcsolatok területeit és típusait: diplomácia (politika, kultúrdiplomácia, katonadiplomácia), kultúra, katonai kapcsolatok (hírszerzés), a téli háború és végül a "női" kitüntetési kapcsolatok.
Ezután bemutatta a korszak finn és magyar elismerési rendszerét. Végig mutatta az akkoriban a magyaroknak adományozott finn és a finneknek adott magyar kitüntetések fajtáit, majd azokról a magyar és finn személyekről szólt, akiket ezekkel a kitüntetésekkel ismertek el.

Az önállóvá vált finn állam első kitüntetéséről már volt szó, az 1918-ban alapított Szabadságkeresztről (később Szabadságkereszt Rendről).

a Szabadságkerszt

Ennek a kifejezetten háborús időben adható kitüntetésnek a "kiváltására", tehát békeidőben is adományozható általános kitüntetésként alapította Mannerheim 1919-ben a szintén Gallen-Kallela által tervezett Finn Fehér Rózsa Rendet, melynek katonai érdemekért adható változata is van, ennek viszont a jelvényén kardok is láthatók.

a Finn Fehér Rózsa Rend

Ezt a kitüntetést máig is adományozza a Finn Köztársaság. A harmadik finn érdemrend az 1942-ben alapított Finn Oroszlán Rend, szintén polgári és kardokkal díszített katonai változatban. Azért hozták létre, hogy így megőrizhessék a Finn Fehér Rózsa Rend magasabb presztízsét.

a Finn Oroszlán Rend

Szintén mind a mai napig adományozzák. De alapítottak még rövidebb időszakban aktuális érdemrendeket is, ilyenek voltak a Polgárőrség Érdemkeresztje, amit 1922-ben,

a Polgárőrség Érdemkeresztje

a Téli Háború Emlékérme, amit 1940-ben alapítottak

a Téli Háború Emlékérme

és a Lotta Svärd Érdemkeresztje.

a Lotta Svard Érdemkeresztje

A szóban forgó korszak magyar kitüntetéseit mind Horthy Miklós alapította, miután 1920-ban, a román csapatok Magyarországról való távozása után a magyar alkotmányos monarchia kormányzója lett. Ezek a finneknek is adományozható kitüntetések az 1922-ben alapított Magyar Vöröskereszt Díszjelvény,

a Magyar Vöröskereszt Díszjelvény

a szintén abban az évben alapított Magyar Érdemkereszt (később, 1935-től Magyar Érdemrend),

a Magyar Érdemkereszt

az 1930-ban alapított Magyar Corvin kitüntetések külföldieknek adható változata, a Magyar Corvin Díszjelvény

a Magyar Corvin Díszjelvény

és a kizárólag külföldieknek adományozható kitüntetés, az 1943-ban alapított Magyar Szent Korona Rend voltak.

a Magyar Szent Korona Rend

Ezután sorra vette előadónk, hogy a fenti kitüntetéseket kik és miért kapták a szóban forgó korszakban. Az első kitüntetések még a 20-as években inkább kultúrdiplomáciai jellegűek voltak, az első helsinki magyar nagykövet Finn Fehér Rózsa Rendet, a fiatal Finn Köztársaság első három külügyminisztere pedig Magyar Érdemkeresztet kapott. A politikai kapcsolatok miatti kitüntetések nagyjából viszonossági alapon követték egymást, előbb Horthy Miklós kormányzó kapta meg a Finn Fehér Rózsa Rend nagykeresztjét rendi láncon, majd Risto Ryti köztársasági elnök a Magyar Érdemrend Szent Koronával ékesített nagykeresztjét a lánccal. A kultúrdiplomácia területén magyarok kitüntetéseiről hallottunk, Finn Fehér Rózsa Rendet kapott többek között két vallás- és közoktatásügyi miniszterünk, Klebelsberg Kunó, majd Dr., Hóman Bálint, a későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszter, Dr. Szinyey Merse Jenő pedig másokkal együtt Finn Oroszlán Rendet. A katonadiplomácia területén szintén viszonossági alapon kapott a finn fegyveres erők főparancsnoka magyarországi, majd a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka finnországi látogatása során kitüntetést, előbbi a Magyar Érdemkeresztet, utóbbi a Finn Fehér Rózsa Rend nagykeresztjét. Természetesen Mannerheim tábornagy is magas magyar kitüntetést kapott, a Magyar Érdemrend Szent Koronával ékesített nagykeresztjét hadiszalagon, kardokkal. A kultúra területén magyar műfordítók, Vikár Béla és Dr. Bán Aladár érdemelték ki a Finn Fehér Rózsa Rend különböző fokozatait, két finn nyelvtudós, Eemil Nestor Setälä és Artturi Kannisto pedig a Magyar Corvin Díszjelvényt. Amikor pedig a budapesti Hadtörténeti múzeum finn egyenruha-, majd kitüntetés-adományt kapott Finnországból, hálából a magyar fél Magyar Érdemkeresztet adományozott a finn vezérkar főfelügyelőjének, a finnek pedig a Finn Fehér Rózsa Rend parancsnoki keresztjét adták a budapesti Hadtörténeti Múzeum akkori igazgatójának. A katonai kapcsolatok, hírszerzés terén már a 20-as évek közepétől komoly együttműködés alakult ki a magyar Királyi Honvédség és a finn vezérkar között, ami főleg szovjet viszonylatban jelentett rendszeres információcserét. Mindez a Horthy korszak végéig folytatódott, amit a témában kölcsönösen egymásnak adott kitüntetések nagy száma tükröz. Több magyar vezérkari magasrangú tiszt - köztük például Sztójay Döme, a magyar vezérkari főnökség hírszerző-elhárító osztályának vezetője - kapta meg a finn Polgárőrség Érdemkeresztjét és szintén többen a Szabadságkereszt Rend különböző fokozatait. A finn vezérkar magasrangú tisztjei közül pedig a második világháború idején kapták meg hárman is a Magyar Szent Korona Rend különböző fokozatait ugyanezért. Számunkra azonban a legérdekesebbek azok a kitüntetések voltak, melyekkel az 1939-40-es finn-szovjet téli háborúban való magyar szerepvállalás tényét (magyar hadianyag szállítások, főleg pedig a magyar önkéntes zászlóalj részvétele a háborúban) jutalmazták a finnek. A zászlóalj tisztjei távozásukkor a Finn Fehér Rózsa Rend különböző fokozatait vehették át a turkui kikötőben rendezett búcsú ünnepségen, valamennyi önkéntes pedig jogosulttá vált az 1939-40. évi Téli Háború Emlékérmére. A kor háborús helyzetének furcsa fintora volt, hogy - bár az utóbbi érmék megérkeztek a budapesti nagykövetségre - az önkénteseknek való átadásuk sajnos elmaradt. Horthy Miklós azonban megkapta Mannerheimtől ennek az éremnek egy különösen ritka arany változatát, mintegy köszönetképpen.
Nagyon tanulságos dokumentumai voltak ezek a kitüntetési kapcsolatok a két ország 1920-tól 1944-ig terjedő diplomáciai kapcsolatainak és a történelem ezen zivataros időszakának. Különösen aktuális volt ennek az előadásnak a dátuma, hiszen idén volt a Finn Fehér Rózsa Rend alapításának 100. évfordulója, annak pedig idén volt 80 éve, hogy a magyar önkéntes zászlóalj elindult a téli háborúba, a finnek megsegítésére. A felsorolt kitüntetések egy része a Hadtörténeti Múzeum Numizmatikai Gyűjteményében is megtalálható. Dr. Sallay Gergely tehát a legilletékesebb személyek egyikeként tartotta nekünk ezt az igen érdekes előadást.

a hallgatóság

Amikor megköszöntük, elbüszkélkedtünk neki azzal, hogy baráti körünk két tagjának is van - igaz, már a diplomáciai kapcsolatok újra felvételét követő időkből származó (természetesen polgári) - finn kitüntetése. Olach Zoltán barátunk közgazdászként még 1969 őszén kapott Finn Oroszlán Rendet a finn-magyar gazdasági kapcsolatok fejlesztésében való közreműködéséért, Garai Szilvia pedig 2017 októberében Finn Fehér Rózsa Rendet a finn nagykövetségen végzett több, mint 20 éves kiváló munkája elismeréseként. És van finn testvérvárosunk baráti körében is egy barátunk, aki pedig magyar állami kitüntetés birtokosa, Tytti Isohookana-Asunmaa asszony, aki 2011. március 15-én kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, a csángó magyarok érdekében kifejtett tevékenységéért és a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak nemzetközi szintű elismertetéséért végzett több évtizedes kiemelkedő munkásságáért. Mindhármukra nagyon büszkék vagyunk.


2019. október 25. EGYSEJTŰEK KULTÚRTÖRTÉNETE - Becz Barnabás Álmos előadása

Bárki kérdezhetné, mi az oka annak, hogy Magyar- Finn Baráti köri összejövetelünkre ezt a témát választottuk. A magyarázat három évre nyúlik vissza.

Történt, hogy 2016. augusztus 12-én a szombati ebédnél ült ki-ki a családjával, amikor a Kossuth Rádió "Történet hangszerelve" adását hallgatók hirtelen felkapták a fejüket. A riporter, Csűrös Csilla ugyanis így vezette be a műsort: "Rajong az egysejtűekért, szívügye a csillagászat és az időmértékes verselés. Egy vízcsepp szűk határa c. kisfilmjével és előadásával nagy sikert aratva döntős lett az ország első tudománykommunikációs versenyén. Vendégem a jövőjét Magyarországon tervező Becz Barnabás Álmos, az ELTE biológus hallgatója." Ami ez után következett, egy gyönyörű, zenei betétekkel megtűzdelt riport volt, amiben a fiatalember szokatlanul mélyérzésű, szép hitvallását hallottuk az egysejtűek iránti tudományos érdeklődéséről, a kultúráról, szűkebb hazájáról, Szigetszentmiklósról, és benne családjáról, a Becz családról. Mert ez a fiatalember örökös, tiszteletbeli elnökünk, Dr. Becz Miklós unokája, akit kisgyerek kora óta ismertünk. Égtek a telefonvonalak, hívtuk egymást: "Hallottad? Nem? Kapcsolj a Kossuth adóra, Becz Barnussal van riport!" Akkor határoztuk el, hogy egyszer megkérjük Barnust, hozza el a baráti kör egyik estjére ezt a kisfilmet és beszéljen nekünk is tudományáról, az egysejtűekről.

Barnus már ötödéves az egyetemen, tudományos érdeklődése középpontjában továbbra is az egysejtűek állnak. De nem csupán kutatja a témát, hanem tudományos ismeretterjesztésre is vállalkozik. Azt mondja, célja a hiánypótlás ebben a témában. 2017-ben ezért adott elő kedvenc egysejtűiről a Tudományok Éjszakáján, 2018-ban pedig újabb 7 perces tudományos ismeretterjesztő kisfilmet készített "Egy csepp harangjáték" címmel, a Gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztivál filmterv fejlesztési programjának keretében. A zsűriben az ismeretterjesztő filmeket rendező ifj. Kollányi Ágoston is ott volt, akivel azóta már egy újabb kisfilmen dolgozik, ami várhatóan májusban fog megjelenni.

a szerzőkkel

Meghívásunkra Becz Barnabás Álmos ezúttal baráti körünknek tartott az egysejtűekről egy remek ismeretterjesztő előadást.

az előadó

Röviden végigvezetett bennünket az egysejtűekkel foglalkozó tudománynak, a mikrobiológiának a történetén, közben pedig gyönyörű képeket vetítve, bevezetett minket ezeknek a szabad szemmel általában láthatatlan élőlényeknek a világába.

egysejtű

Megtudtuk tőle, hogy ezeket a parányi élőlényeket csak az 1600-as években fedezték fel, pedig a közéjük tartozó kórokozók járványokat kiváltó hatásától már ősidők óta szenvedtek az emberek. Beszélt az angol Robert Hookról, akit a sejtek felfedezőjének tekintenek. Igen egyszerű mikroszkópot készítve, ő találta a sejteket cellácskákhoz hasonlónak, ő is nevezte el ezért celluláknak a sejteket. Elmondta Barnus, hogy az ő könyvéből tanulta a mikrobiológia atyjának nevezett holland Anton van Leeuwenhoek, hogyan kell mikroszkópot készíteni. Neki, posztókereskedőként, szüksége volt jó nagyítókra, de olyan remek lencséket csiszolt, amikkel később már mindent nézett, amit nagyító alá lehetett tenni. Így fedezte fel például a tócsák vizében élő parányokat is, amiket ő még "állatkák" -nak nevezett.

Leeuwenhoek

A viktoriánus időkben már egyre fejlettebb mikroszkóppal egyre többen tanulmányozták a mikrovilágot. Voltak közöttük olyan tudósok is, akik illusztrált könyveket is készítettek róluk, még gyerekek számára is, ezzel az ismeretterjesztés is megindult. Még lelkes kutatónők is voltak közöttük, például az ír Mary Wald.

Wald

Ez a hölgy még praktikus könyvet is írt arról, hogyan lehet a sufniban található holmikból házilag mikroszkópot készíteni. Angliában hobbivá nőtte ki magát az egysejtűek figyelése. Mikroszkópos baráti körök alakultak (pl. a "Puhamoszat Gyűjtők Köre"), ahol valamelyikük lakásán vagy kávézóban együtt tanulmányozták a sejteket és beszélgettek róluk. Jópofa mikroszkópjukról képet is vetített nekünk Barnus.

mikroszkóp 3 személyre

Beszélt a magyar mikrobiológusokról, id. Entz Géza ebben az időben tett nagy felfedezéséről is. Ő észlelte először az egysejtűek együttélését, amikor észrevette, hogy papucsállatkák belsejében más egysejtűek, zöld algák élnek, amiket "levélzöld testecskéknek" nevezett el.

zöld egysejtű

Hallottuk tőle, hogy napjainkban milyen komoly kutatásokat folytat a nemzetközi Tara expedíció, mely évekig tartó világ körüli hajóútján a tengerekben gyűjtött vízmintákat elemezve kutatja többek között az óceánokban élő egysejtűek, a planktonok szerepét az emberi tevékenység során kibocsájtott szén-dioxid megkötésében vagy tanulmányozza a korall-szigetek élővilágára leselkedő veszélyeket.

Tara

Beszélt az egysejtűekről szóló magyarországi ismeretterjesztés történetéről is. Lovas Béla orvos, mikrobiológus kutató sok ismeretterjesztő könyvet írt a témában, az ő könyveit olvasók közül sokan lettek mikrobiológusok.

Lovas könyve

Lovas id. Kollányi Ágostonnal ismeretterjesztő filmet is készített. Ifj. Kollányi Ágoston, akivel most Barnus dolgozik, gyerekként járt hozzá, majd később ő is mikrobiológus lett és elkötelezett ismeretterjesztő filmes.
Barnus végezetül néhány képet vetített a legutóbb készített ismeretterjesztő kisfilmükből, az "Egy csepp harangjáték" - ból.

a film

Azt mondta, a szigetszentmiklósi Duna jó hely a minták gyűjtésére, amit ő végzett, kenujával bejárva a nádvilágot.

Barni csónakon

A vízbe hullott nádlevelekre telepszenek egysejtűek, amiket ő a vízmintákban összegyűjtött, mikroszkóposan feldolgozott és gyönyörű mikroszkópos felvételeket készített róluk. A film címét adó harangállatkákról készített felvétele olyan, mintha egy libanoni cédrusról készült volna.

a cédrus

Nagyon örültünk Becz Barnabás Álmos előadásának.

a kör és Barnus

Nemcsak a kutatás iránt elkötelezett, de jó előadó is, ami vállalt feladatában, az ismeretterjesztésben nagy kincs. Kívánjuk neki, hogy sok sikert érjen el a jövőben is.

Végezetül pedig álljon itt egy idézet a dédapa, S. Becz Pál verséből:

"Nézd, a vízcsepp szűk határa egy világot zár magába.
S benne apró parány lények tért, s nyugalmat lelve élnek."




2019. szeptember 15. BUSZKIRÁNDULÁS BUDAPESTRE: a Zeneakadémiára és a Vigadóba

Szokásos őszi kulturális kirándulásunkra ezúttal egy szép szeptemberi vasárnap délutánján került sor. Budapest két kulturális gyöngyszemét, a Zeneakadémiát és a Vigadót kerestük fel. Mindkét helyszínen az épületlátogatáshoz szakavatott vezetőt kaptunk, aki olyan helyeket is megmutatott nekünk, amiket koncertlátogatóként nem láthatunk.

Elsőként a Zeneakadémiára mentünk, ahol nagyon kedves idegenvezetőnő várt bennünket. Míg a jegyeket megvettük, kiderült, hogy a Vigadóban is ő fog bennünket kalauzolni, tehát az egész délutánt az ő kellemes társaságában tölthettük. Bár a Zeneakadémián már javában folytak a próbák a Bartók Világverseny és Fesztivál esti gálakoncertjére, az épület több fontos termébe is bevitt, eközben rengeteg érdekes dolgot mesélt.

előcsarnok

A földszinti előcsarnokban először a Zeneakadémia születéséről beszélt, arról hogyan kezdődött el a budapesti felsőfokú zeneoktatás Liszt Ferenc lakásán 1875 őszén 5 tanárral és 38 növendékkel, és hogyan bővült a tér, amikor pár év múlva a Sugár (ma Andrássy) úti új épületbe költözhettek át. Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia első elnöke, Liszt Ferenc és első igazgatója, Erkel Ferenc lakásán kívül itt már jutott hely tantermeknek, sőt hangversenyteremnek is. De az intézmény egy idő után kinőtte az Andrássy úti palotát. Az új, a mai Liszt Ferenc téri Zeneakadémia épülete 1907. májusában nyílt meg. Ekkor lett többek közt Kodály Zoltán és Bartók Béla, a következő tanévtől pedig Weiner Leó a Zeneakadémia tanára.
Beszélt magáról a gyönyörű épületről, mely a szecessziós stílus pompás példája. A Giergl Kálmán és Korb Flóris által tervezett palota belső építészetében a kor nagy nevei működtek közre: a pécsi Zsolnay-cég kapta a padló- és falburkolati munkákat, az épület üvegablakainak kivitelezője pedig Róth Miksa volt. Vezetőnk a közreműködő társművészek közül még Körösfői-Kriesch Aladár nevét emelte ki, aki a földszinti előcsarnok két freskóját, valamint az emeleti előtérben látható kompozíciót festette.

emelet freskó

(A Róth Miksa emlékházban tavaly, a gödöllői művésztelepen, Körösfői-Kriesch Aladár csoportjának műhelyében pedig 1998-ban jártunk.) Beszélt a 2010-13. közötti nagyszabású felújításról is, amiért 2015-ben Europa Nostra-díjat kaptak a rekonstrukciót végzők a kulturális örökség megőrzésének kategóriájában.
Ezután bementünk a gyönyörű nagyterembe, ahol sok apró érdekességre hívta fel a figyelmünket.

nagyterem

Az emeletre menve megmutatta a lépcsőkorlát diákoknak szerencsét hozó kék gömbjeit, láttuk az emeleti előtér szépségeit,

lépcsőe

föntről is megnézhettük a gyönyörű nagytermet, jártunk a Solti teremben, ahol a diákok vizsgahangversenyei szoktak zajlani,

Solti terem

bevitt egy tanterembe is, majd a földszinten még megmutatta a legutóbbi felújításkor kialakított új terek egyikét, ami korábban világítóudvar volt, most azonban hasznos térré vált, főként kiállítások számára.

A Zeneakadémiát elhagyva nem búcsúztunk el az idegenvezetőnktől, meghívtuk, hogy jöjjön velünk a Vigadóig, így ő is fölszállt a buszunkra.

budsz

A Duna-parton álló Vigadóban először a földszinti Vigadó Galéria termébe vitt be bennünket. Kiállítás éppen nem volt, így ott mesélt az épület történetéről.

történet

Szavaiból kiderült, hogy a jelenlegi Vigadó elődje a Pollack Mihály tervei alapján épült klasszicista stílusú Redute jóval a Zeneakadémiát megelőzve, már 1833-ban megnyílt. A polgárosodó pesti publikum ugyanis egyre inkább igényelte a bálok tartására alkalmas tánctermet.

bálterem

Az épület erre készült ugyan, de - koncertek tartására alkalmas egyéb épület híján - sokáig hangversenyeknek is otthont adott. Többször adott itt koncertet az idősebb és ifjabb Johann Strauss, Erkel Ferenc és Liszt Ferenc, utóbbi emlékezetes jótékonysági hangversenyét is itt tartotta, melynek bevételét a pesti árvíz károsultjainak ajánlotta. De ez az épület adott helyet 1848-ban az első népképviseleti országgyűlésnek is. Ez lett a veszte, ugyanis megtorlásul a következő évben a budai várat védő osztrák generális rommá lövette az épületet.

A jelenlegi épület, mely Feszl Frigyes tervei alapján keleti elemekkel vegyített romantikus stílusban épült a régi helyén, 1865-ben nyitotta meg kapuit. Vezetőnktől megtudtuk, hogy a többféle célt is szolgáló épület egyből jeles eseményeknek adott otthont: itt tartották Ferenc József és Sissy koronázási bankettjét és itt született meg 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével Budapest is. Míg a későbbi Zeneakadémia arra alkalmas nem lett, a Vigadó volt a pesti zenei élet központja, vezetőnk nem győzte sorolni milyen hírességek léptek fel itt. De itt tartott előadást 1898-ban a norvég Nansen is északi sarki felfedező útjáról, 1909 októberében pedig a francia Blériot repülőgépét állították itt ki, amellyel az év júliusában elsőként repülte át a La Manche csatornát.
Csodálkozva hallgattuk, hogyan menekült meg a II. világháborúban súlyos károkat szenvedett épület attól, hogy elbontsák és felvonulások számára alkalmas teret alakítsanak ki a helyén. 1954-ben sikerült ugyanis műemlékké nyilváníttatni, úgyhogy 1968-ban elkezdődhetett az újjáépítése. A régi pompáját csak nyomokban őrző, durván átalakított Vigadó csak 1980-ban nyílt meg újra, funkciója ekkor bővült ki a kortárs művészeknek kiállító helyet adó Vigadó Galériával, de változatlanul koncertek és kulturális rendezvények helyszíne is maradt. Még emlékszünk rá, hogy a 90-es években egyre többször csendült fel itt operett, musical, magyar nóta és ez volt a helyszíne az Interoperett hagyományteremtő újévi koncertjeinek is.
Aztán újra bezárták 2004-ben, és ekkor végre már a műemléki szempontokat figyelembe vevő, az eredeti állapotokat visszaállító felújítás vette kezdetét. Ennek csodaszép eredményét láthattuk most. A 2014-ben újranyitott Vigadó azóta a Magyar Művészeti Akadémia székháza is és összművészeti központként kulturális és művészeti rendezvények helyszíne. Bérelhetők a termei koncertek, bálok, de akár konferenciák vagy fogadások számára is. Ehhez azonban szinte naponta kell átrendezni a tereket, ami nem kis munka.

Vezetőnk igyekezett mindent megmutatni az épületben. Megcsodáltuk az impozáns előcsarnokot,

előcsarnok

a II. emeletre vezető pompás díszlépcsőt és folyosót csodálatos csillárjaival,

lépcső

az emeleti dísztermet

díszterem

és a hozzá kapcsolódó termeket, a délit és északit, majd a IV. emeleten kialakított termeket, a Makovecz termet és a Sinkovits Imre Kamaraszínpadot. Még az egykori tetőtér átalakításával létrehozott V. és VI. emeletre is felmehettünk, ahol a Vigadó Galéria további kiállító helyszínei vannak (ottlétünkkor éppen egy nemzetközi textilművészeti kiállításra készülődtek). Bekukkantottunk a Magyar Művészeti Akadémia üléseinek termébe is.

ülésterem

A legfelső emeleten a panoráma teraszra vezető folyosón a "Pesti Vigadó Idővonal" kiállítás mutatta be képekben mindazt, amit vezetőnktől előzőleg a Vigadó és elődje, a Redute történetéről hallottunk. Sétánkat a délutáni napsütésben fürdő panoráma teraszon zártuk.

terasz

Csodálatos innen a kilátás a Dunára és a túloldali Várhegyre. Ebben gyönyörködtünk, amikor vezetőnk elbúcsúzott tőlünk. Azzal köszöntünk el tőle, hogy szívesen hallgatnánk a vezetését ismét, amikor a jelenlegi felújítás után 1-2 év múlva újra megnyíló Operaházat szeretnénk majd megnézni.


2019. június 29. JUHANNUS

Idén kissé formabontóan ünnepeltük a nyári napfordulót. Juhannus ünnepi összejöveteleink szokott helyszíne egy ideig sajnos le van zárva, veszélyessé vált az öreg iskolaépület. Így új helyszín után kellett néznünk, amit meg is találtunk: a Helytörténeti Múzeum kertje éppen megfelelt a csapatunknak. Csak máglyát nem lehet ott rakni. Emiatt kissé fájt a szívünk. A másik változás az időpont volt. A napforduló hétvégéjén nagy városi szabadtéri színházi rendezvények zajlottak Szigetszentmiklóson, ezért az a hétvége foglalt volt, s a mi Juhannusunk 29-re tolódott. De nem is volt baj, hiszen az előző szombaton olyan özönvíz-szerű felhőszakadás zúdult Szigetszentmiklósra, ami el is mosta a színházi előadást, ettől legalább megmenekültünk. Sőt: 29-én gyönyörű mosolygós napsütéses délután segített, hogy gond nélkül ünnepelhessünk.

Mivel máglyát nem rakhattunk, lecsót főztünk a múzeum tornácára kihelyezett gázégőn. Pontosabban főztek azok a baráti köri tagok, akik időt és fáradságot nem kímélve már kora délután hozzáláttak.

előkészületek
főzőcske

A csapat nagyobb része 5-6 óra között érkezett, örömmel szimatolva bele az ínycsiklandó illatokba. Sütit, gyümölcsöt, finom innivalókat mindenki hozott, ez már szokás nálunk.

az érkezők

A műsor rövid volt. Zachár Laci barátunk szabadtéri főzéssel kapcsolatos anekdotákat hozott és egy rövid történetet Mannerheim marsallról még abból az időből, amikor az orosz seregben a japánok ellen vívott harcokban oroszlánként harcolva tűnt ki bátorságával.

Laci

Ezután Virág Istvánné Erzsike énekelt egy finn nyári dalocskát magyar fordításban, amit még diákkorában tanult.

Erzsike

Végezetül Szacsvay Zsuzsa beszélt a nyári napforduló idejének kincseiről, Túrmezei Erzsébet evangélikus diakonissza Nyár című versét olvasva föl ehhez. Álljon itt pár sor a versből:

"Minden kicsiny búzaszemben
térdre kényszerítesz engem,
csodatevő Istenem.
Kezed odatette áldva
a nyár gazdag asztalára
mindennapi kenyerem."

Zsuzsa

Majd a Szent Iván éj varázslatosságáról szólt, amihez illusztrációként egy Genfben élő magyar költőnő, A.Túri Zsuzsa Szent Iván éj című versét hozta:

"Hold ha ledobja fényfonalát
bontsd ki hajadnak éjfonatát
kémlelj merészen rejtjeleket
titkokat súgó vad szeleket
érezd az égbolt veled forog
benned varázslók vére csorog
míg mész a dombra réteken át
öleld meg néhány tölgy derekát
szedj kosaradba gyógyfüveket
életvíz töltse csöpp üveged
pázsit ha surrog lépted alatt
ruhádra pókháló ha ragad
énekelj lesnek kobold-szemek
virágzó páfrány magja pereg
gyújts tüzet megszentelt pillanat
pernye-pillangók most a szavak

-félelmet égetnek
a lángok
hajnali hamu
csendje áldott-

tűzben fonnyasztva szent a gyümölcs
titkaid őrizd tűzszemű bölcs."

Ezután hozzáláttunk a vacsorához. Köszönet a szorgosoknak, finom volt a lecsó, finomak a sütik, jól estek az italok és a jóízű beszélgetés.

asztalnál

Így is szép lett a Juhannus estünk.

ELHUNYT VARGA DÉNES BARÁTUNK

Megint kevesebben lettünk. Varga Dénes barátunk, közösségünk meghatározó tagja, május 29-én, 94 éves korában itt hagyott bennünket és elment a felesége, Judit után. Temetése 2019. június 19-én volt a szigetszentmiklósi katolikus templom altemplomában. Tudjuk, hogy ebbe bele kell nyugodnunk, de baráti körünknek nagyon fáj ez a veszteség, Velünk is marad a lelkünk mélyén.

Dénes halotti búcsúztatóján baráti körünk örökös tiszteletbeli elnökének, Dr. Becz Miklósnak búcsúzó gondolatait Deák Csaba parókus olvasta föl:

"Drága Dénes!

Ezzel a jelzővel szólítlak meg, mert szeretett és szívünkhöz nőtt barátunk voltál a Magyar- Finn Baráti Körben.
Akik már korábban is ismertek, azt mondták, hogy a csatlakozásod által sokat nőtt a Baráti Kör értéke.
És igazuk lett. Végtelen szerénységed sem rejthette el igen nagy általános műveltségedet. Gyorsan megtanultuk, hogy ha mondtál valamit, az biztos tudáson alapult.
Kedvességed, emberbecsülő magatartásod általános szeretetet keltett irántad.

Értékes előadásokat is tartottál nekünk, mégis az általad szervezett kirándulások hagyták a legmélyebb nyomot a lelkünkben. Az útvonalról és az úti célról mindig mindent tudtál, és minden nevezetességhez irodalmi szemelvényeket csatoltál. Nem volt egyetlen unalmas perc sem. A szemelvények felolvasásával a résztvevőket bíztad meg. Értettél hozzá, hogy a jobbik énünk nyilvánuljon meg. Elő-előfordult, hogy kívülállók is jöttek velünk, akik kivétel nélkül úgy nyilatkoztak, hogy hasonló felemelő turista élményben még nem volt részük.

Nagyon szerettünk, Dénes! Köszönjük a barátságodat.
Villon szavaival búcsúzom: Ölelje át az Úr a lelkedet!"

Dénes

Képünk akkor készült, amikor 2016-ban a tisztújító közgyűlésen Dr. Szacsvay Zsuzsanna elnök Varga Dénes barátunknak, kirándulásaink kigondolójának és sok nívós előadás megtartójának, köszönetünk jeléül átadta a Szózat emlékérem egyik példányát.

2019. június 01. BUSZKIRÁNDULÁS ZIRCRE

A magyar finnbarátok jeles évfordulót ünnepelnek: idén júliusban lesz a Zircen született Reguly Antal, a magyarországi finnugrisztika egyik legelső, kiemelkedő képviselője születésének 200. évfordulója. Zirc készül az ünnepre, a zirci Bakonyi Finnbarátok Köre is. Eldöntöttük hát, hogy idei nyár-eleji kirándulásunkon Zircre megyünk, és egyúttal meglátogatjuk az ottani finnbarátokat is.
A sok esős nap után félve indultunk el, de ránk ragyogott a szerencse: egész nap remek idő volt.

Zircre érkezve már várt minket az Árpád-kori romoknál az ottani baráti kör korábbi elnöke, Németh István és a Reguly Antal Múzeum helytörténeti kutatásokkal foglalkozó munkatársa, Kirmer Anna. Istvánnal megbeszéltük, hol és mikor fogunk a baráti kör tagjaival találkozni, majd Kirmer Annára bízott bennünket, aki Zirc város történelmének jeles helyszínein és látnivalóin vezetett végig minket.

Anna

A város helyén a középkorban az első Árpád-házi királyok idején még csak egy udvarház állt, biztosítva a királyi vadászatok során a pihenő helyet a mindenkori uralkodónak. Itt halt meg I. Endre király, ennek és a hozzá csatlakozó templomnak a romjainál kezdtük sétánkat. Zirc valójában akkor vált lakott hellyé, amikor később III. Béla király monostort alapított itt francia ciszterci szerzeteseknek. Zirc akkoriban a monostor körül élő kézművesekből és a szerzeteseket kiszolgáló emberekből álló népességgel alakult településsé. Anna innen történelmet mesélve vezetett tovább, elmondva, hogy annak a bizonyos középkori ciszterci monostornak is csak a romjai állnak már, mert a török pusztítás elől menekülő szerzetesek magára hagyták és az apátság javai megsemmisültek.

a középkori apátság

A köveit később egy újabb, ezúttal barokk apátság építéséhez használták fel az elnéptelenedett települést újra benépesítő német telepesekkel érkező sziléziai ciszterci szerzetesek. Amíg az új monostor épült, itt a legrégebbi romok közelében építettek a szerzetesek egy kis templomot (ezt is megnéztük),

a kis barokk templom

és maguknak egy átmeneti lakóházat, amit manapság Bagolyvár néven emlegetnek és étteremként működik, ezért csak kívülről láthattuk.

a Bagolyvár

Sétánk során az arborétumon át érkeztünk el a jelenleg is álló ciszterci apátsághoz.

az apátságnál

Azt és a régi, középkori monostornak a jelenlegi mögötti, eddig feltárt romjait délután néztük meg. Innen ugyanis Anna a Reguly Antal Múzeumba vitt minket,

a múzeum előtt

ahol már várt a múzeum igazgatója, Ruttkay-Miklian Eszter. Ő a múzeumban a finnugor kutatások szakértője, nagy tudású szakember, akiről hamar kiderült, hogy nagyon szereti, amivel foglalkozik. Remek előadást tartott nekünk a múzeumnak helyet adó, egykori Dubniczay házban született Reguly Antalról.

Reguly útjairól

Elhallgattuk volna még tovább is, de vártak a zirci finnbarátok.

Németh István értünk jött, hogy buszunkat elkalauzolja ahhoz a művelődési házhoz, ahol zirci barátaink az összejöveteleiket szokták tartani. Előbb azonban megmutatta nekünk azt a parkot is, aminek egy részét most fogják Reguly ligetnek elnevezni, ahol a júliusi ünnepségekre készülve a baráti kör emlékfát ültetett és asztalokat, padokat helyezett el. Ők itt szokták a Juhannust tartani. A nagy meglepetés a művelődési háznál várt. Érkező buszunkat a ház előtt felsorakozó baráti köri tagok várták, a ház nagy termében pedig terített asztalokon gőzölgött az általuk főzött gulyásleves, hozzávaló, maguk sütötte sajtos kiflikkel megrakott tálak társaságában. Házi pálinkával köszöntöttek, az együtt elfogyasztott finom ebédhez pedig remek vörös bort kínáltak.

a zirci finnbarátokkal
a zirci finnbarátokkal

Ebéd közben beszéltek az életükről, gondjaikról, örömeikről, melyek nagyon hasonlóak a mieinkhez. Ők is öregszenek, de nagyon aktívak. Örömmel újságolták el, hogy egyesületük a város érdekében kifejtett kimagasló tevékenységéért 2018. augusztus 20-án Pro Urbe Zirc kitüntetést kapott Zirc Város Önkormányzatától. Gratuláltunk is nekik ehhez. Aztán elbúcsúztunk tőlük, mert délután az apátság látnivalói vártak ránk.

Az apátsági templomban újabb meglepetés várt. Egy remek humorérzékkel megáldott fiatal szerzetes kalauzolt bennünket, aki amellett, hogy mindent elmondott a templomról és az utóbbi évek restaurálása során feltárt titkokról, sokszor meg is nevettetett minket.

a fiatal szerzetes

Jó lett volna magunkkal hozni őt, annyira megkedveltük a rövid idő alatt.
Az apátság épületében ezután a gyönyörű ciszterci műemlék könyvtárat néztük meg,

a könyvtár

majd - aki még mozogni tudott, - sétált egy nagyot az arborétumban. Körülöleltük a 400 éves kocsányos tölgyet,

az arborétumban

gyönyörködtünk a virágokban, a szépen rendezett parkban.
Az utolsó meglepetés akkor fogadott, amikor visszaértünk az apátsághoz: nagy motortülköléssel egy különleges esküvői menet érkezett a templomhoz, nyitott VW autón a fiatal pár, mögöttük pedig a násznép motorkerékpárokon. Hát ilyet se minden nap lát az ember! Ennek a képnek az emlékével szálltunk vissza a buszba.

a motoros násznép

Nagyon szép nap volt. A zirci finnbarátoknak írt köszönő levelünkben többek között ezt írtuk: "Sokáig fogjuk emlegetni ezt a zirci kirándulásunkat és nagy szeretettel emlékszünk vissza rátok! Nagy dolog 15 ember napját széppé tenni, és ti ezt tettétek. Barátokra találtunk. Reméljük, találkozunk még Szigetszentmiklóson!"

2019. április 24. KÓS KÁROLY - Koppányi Miklós előadása

Koppányi Miklós barátunk, a Magyar- Finn Társaság kulturális alelnöke gyakori vendég nálunk, Szigetszentmiklóson. Építészmérnökként szakmájába vágó témákról, főként finnországi építészeti érdekességekről szokott vetítéssel kísért előadásokat tartani. Szeretjük előadói stílusát, szívesen hallgatjuk és mindig tanulunk tőle. Most is szakmájába vágó témát hozott, de - kérésünkre - ezúttal nem finn, hanem magyar (pontosabban erdélyi magyar) építész hírességről, Kós Károlyról szólt az előadása.

Kós Károly

Előadásából kiderült, milyen sokszínű, gazdag életművet hagyott ránk Kós Károly, aki nemcsak építészként, hanem grafikusként, íróként, könyvkiadóként és közéleti személyiségként is jelentős pályát futott be. Gondolatait, írásait és épületeinek egyéni formavilágát idézte meg ezen az estén Miklós. Vetített sok-sok képet Kós rajzairól és linómetszeteiről, az általa tervezett épületekről és tervrajzukról, hozott magával a könyveiből, a fölolvasott önéletrajzi szemelvényekkel hozva közelebb hozzánk a művész egyéniségét.

az előadó

Beszélt az életéről, ami történelmünk különösen viharos időszakára esett: a Temesváron 1883-ban született és Kolozsvárott 1977-ben meghalt Kós Károly hosszú életének 94 éve alatt előbb a császári- és királyi Magyarországnak, majd a királyi, végül pedig a kommunista Romániának volt a polgára. De mindvégig hűségesen szolgálta az ő szeretett Erdélyét.

Megtudtuk, hogy már középiskolásként kitűnt rajztudása. Jó tanuló volt, ezért 16 éves korában kapott egy kerékpárt, azzal járta a Kolozsvár környéki vidéket, vitte a rajzeszközeit és rajzolt mindent, amit látott. Ez a rajztudása kísérte végig a pályáján. Édesapja tanácsára a budapesti Műegyetem mérnöki szakján kezdte egyetemi tanulmányait, de rajztudása átvitte az építész szakra, ott is szerzett végül diplomát. (Érdekességként mondta el Miklós, hogy abban a Puskin utcai épületben, melyben akkoriban az építész szak volt, most az ELTE finnugor tanszéke működik.) Frissen végzettként, Kós Károly erdélyi tanulmányútra kapott lehetőséget, azalatt is rajzolt, a Székelyföld népi építészetét tanulmányozva. Tapasztalatait, rajzait könyvbe is foglalta.

épületrajz

Jövendőbeli feleségének is önmaga által illusztrált, székely népballadákat tartalmazó könyvet készített. Ezekből a rajzokból is vetített Miklós nekünk párat.

az egyik ballada

Amikor Budapesten megkezdte építészi munkáját, Kós Károly mindig Erdély, benne pedig különösen Kalotaszeg népi építészetének motívumait igyekezett terveibe beépíteni, így szeretett volna egy speciálisan magyar építészeti formanyelvet kialakítani. Művészi ars poeticája, amit Erdélyország népének építése című tanulmányában fogalmazott meg, valahol összecseng Kodály Zoltán és Ádám Jenő törekvéseivel: "Népművészetünk alapja a középkor művészete, nemzeti művészetünk alapja a népművészet". Miklós, képekkel illusztrálva, párhuzamba is állította a munkáját s finn Saarinennel és Gallen-Kallelával (utóbbival Kós találkozott is Budapesten és jó barátságba is kerültek egymással).
Miklós azt mondta, hogy Kós első önálló építészeti megbízását Schulek Frigyes segítségével kapta, Óbudán a reformárus templom mellé kellett parókiát és imatermet terveznie. Ettől kezdve számos híres épület tervezésében működött közre, melyek közül többet mi is láthattunk. Mindegyiken észrevehetők az erdélyi népi építészet stíluselemei. Részt vett a budapesti állatkert épületeinek tervezésében, stílusát olyan épületek jellemzik, mint a zebegényi katolikus templom

a zebegényi templom

vagy a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. Saját bevallása szerint ez utóbbi nőtt leginkább a szívéhez.

1910-ben, három évvel az egyetem elvégzése után megnősült és a kalotaszegi Sztánán vásárolt földön házat épített magának és családjának. Ez lett a híres "Varjúvár", ami kezdetben csak nyaralónak készült, de később lakó- és alkotóházává vált, amikor az első világháború idején családjával ide vonult vissza.

a Varjúvár

(Miklós felhívta a figyelmünket a hasonlóságra Hvitträsk, a finn építészhármas - Gesellius, Lindgren és Saarinen - önmaguknak épített műteremháza és a Varjúvár között.) Budapesten felfelé ívelt Kós Károly karrierje, a Wekerletelep sajátos arculata ma is őrzi a keze nyomát, 1916-ban őt bízták meg IV. Károly király koronázási ünnepsége díszleteinek megtervezésével, állami ösztöndíjjal Isztambulba mehetett tanulmányútra, 1918-ban pedig meghívták tanárnak a budapesti Iparművészeti Főiskolára. Trianon azonban arra indította, hogy ne fogadja el a kinevezést. Önmaga és családja további sorsát befolyásoló döntéséről így vallott 1957-ben írt önéletrajzában: "Választanom kellett tehát: a biztos és szép professzori egzisztenciát, építészi tevékenységem újrafelvételét és a Budapestre való áttelepedést, vagy a teljes életbizonytalanságot, a magam és családom és népem ismeretlen sorsában való osztozást az itthon maradással. A döntés nehéz volt. Végül is ezt írtam az Iparművészeti Főiskola néhai igazgatójának, Gróh Istvánnak: Erdélyben bizonyára nagyobb szükség lesz reám, mint Budapesten. És itthon maradtam."

Élete ettől fogva Erdélyhez kötődött. Abból, amit Miklós mesélt, az látszik, hogy sokféleképp szolgálta a hazáját. Jó ideig nem építészi munkát, hanem politikai feladatokat vállalt. Megalapította a "Kalotaszegi Köztársaságot", a magyarságnak igért nemzeti autonómia érdekében megírta "Kiáltó szó" című röpiratát, de pár év hiábavaló küzdelem után felhagyott a politizálással, inkább a magyar kultúra érdekében próbált tevékenykedni. A két háború között megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, szerkesztette az Erdélyi Helikon című irodalmi folyóiratot, sorra jelentek meg tanulmányai, szépirodalmi művei, melyekhez rendszerint maga készítette az illusztrációkat is. Több, mint 40 évig volt az erdélyi református egyházkerület főgondnoka. Lassan ismét jöttek építészeti feladatok is: a kalotaszegi Székely Népfőiskola megtervezése, Mátyás király kolozsvári szülőházának és egyéb erdélyi épületeknek, sok egyházi épületnek a restaurálása. A háború alatt kezdett mezőgazdasági építészetet tanítani a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán, ahol egészen 1953-as nyugállományba vonulásáig tanított. Tankönyveket írt és rajzolt, ezekből is láthattunk rajzokat.

A második világháborúban azonban sztánai házát kifosztották, családjával Kolozsvárra kellett költöznie a testvéreihez. Hallhattuk, hogy a háborút követően, a demokratikus átalakulásban reménykedve, egy ideig ismét politikai szerepet vállalt, de pár év után, látva a reménytelen helyzetet, ismét felhagyott ezzel. Inkább írogatott és egyre inkább az erdélyi magyarság élő lelkiismerete lett. Szakmai természetű könyvein (Régi Kalotaszeg, A székely nép építészete, stb.) kívül jelentőset alkotott a szépirodalom területén is. Úgy érezte, hiányzik a magyar múlt olyan idézése, amely erőt ad a magyar jelenhez. Ennek a gondolatnak jegyében születtek szépirodalmi művei (Atila Királról Ének, Gálok, Erdély kövei, Varju-nemzetség, Az országépítő, színművei Budai agy Antalról, István királyról, stb). Minden tevékenységével a hazáját szolgálta tehát. Születésének 90. évfordulóján a magyar állam a gyémántokkal ékesített Zászlórend I. fokozatával tüntette ki. Köszönő beszédében fontosnak tartotta kihangsúlyozni: "A történelem tanúsága szerint az igaz embernek, de mindenekelőtt az igaz művésznek, írónak, építő-, képző-és zeneművésznek - mindenütt a világon, minden időben és minden körülmények között - a Sors által rendeltetett kötelezettsége volt, van és lesz, hogy a maga népének és szülőhazájának sorsát vállalja és élete munkájával szülőhazáját és annak népét, megbecsült hagyományaik szellemében, hűségesen szolgálja. Ezt vállaltam és cselekedtem, nem mást és nem többet."
94 évesen halt meg Kolozsvárott, ahol a házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.

síremléke

Előadása befejezéseként Koppányi Miklós a hosszú, küzdelmekkel teli életet leélt idős Kós Károly szelíd, bölcs szavait idézte: "És megtanultam megelégedni azzal, amit a sors számomra juttatott: az egészséget, a családomat és az Úristennek azt a sok-sok szépségét, amit az emberek nem tudnak elrontani és megcsúfolni, s ami ingyen ajándékként jut minden embernek, csak a szemét kell kinyitni a látásra, fülét a hallásra és lelkét a befogadásra."


2019. március 29. "MINDEN AKAROK LENNI" - S. Becz Pál életmű kötetének bemutatója

Baráti körünk alapító, évek óta immár örökös, tiszteletbeli elnöke, Dr. Becz Miklós néhai édesapja, S. Becz Pál költő emléke előtt tisztelgett baráti körünk a költő-író születésének 120. évfordulója alkalmából. Összejövetelünk társrendezői a Városi Könyvtár és Közösségi Ház, valamint a Kossuth utcai Református Egyházközség voltak.

a plakát

Miklós barátunk édesapja a XIX. század utolsó évében született egy tősgyökeres, akkor még jómódú szigetszentmiklósi parasztcsalád hetedik gyermekeként. Parasztember édesapjától azonban szinte észrevétlen örökölte istenhitét és a műveltség iránti igényét. A család anyagi helyzetének megromlása miatt az igen okos kisfiút szülei sajnos nem taníttathatták tovább, a hat elemi elvégzése után dolgozni kényszerült: a legnehezebb fizikai munkák elvállalásával kereste a kenyerét. Műveltségét azonban autodidakta módon tovább fejlesztette és írni is kezdett. Írásaival reagált mindarra, ami a századforduló Magyarországán és Szigetszentmiklósán érte. Ezek az írások azonban a politikai hatalom szemléletével nem egyeztek meg, publikálni nem lehetett őket. Asztalfiók őrizte az iskolai irkákban egyre gyűlő műveit, majd, amikor ott már nem fértek, az egyre szaporodó füzetek kisebb ládákba vándoroltak.

ládák, füzetek

Ez az életmű, melyet lánya gondosan megőrzött, Miklós fia pedig szép sorban, több év alatt nyomda alá rendezett, mára hét kiadott kötetet töltött meg.

a kiadott kötetek

A mostani, utolsó kötet, mely a "Minden akarok lenni" címet viseli, válogatás a hét kötet műveiből, mintegy az író-költő életművének keresztmetszete. A válogatást Miklós barátunk Olach Zoltánra, baráti körünk tagjára bízta, a könyv bemutatását pedig eddigi könyveinek szakavatott bemutató művészére, Gy. Szabó András előadóművészre. Erre gyűltünk össze március 29-én.
Szokásunkhoz híven a Városi Könyvtár és Közösségi Ház falán 2015-ben elhelyezett S. Becz Pál emléktábla koszorúzásával kezdtük összejövetelünket. A sok megjelentet, közöttük a költő családjának tagjait Soltiné Radnics Magdolna, baráti körünk titkára köszöntötte az alábbi idézettel, mely a költő "Egyedüli érték" című verséből való:

"Gondolataidnak kristálytisztasága
Felemeli lelked olyan magasságba,
Hol megszűnik minden, földi salak nincsen.
Ott közel van hozzád, lehajlik az Isten."

Magdi

A köszöntés után Olach Zoltán barátunk helyezte el koszorúnkat az emléktábla alá.

Zoli

Köszöntőjében Soltiné - többek között - azt mondta: "Az emlékezés olyan, mint az imádság, megszólítjuk azt, akire emlékezünk, kapcsolatot keresünk vele." Az összejövetel a Városi Könyvtár színháztermében folytatódott, ahol a költő Gy. Szabó András közvetítésével válaszolt a mi kapcsolat keresésünkre.

az előadó

Gy. Szabó András, számos irodalmi díj és a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének birtokosa, ezúttal is a téma és a költő iránti mély tisztelettel méltatta S. Becz Pál munkásságát és "Minden akarok lenni" című, sokféle műfajú, válogatott írásait tartalmazó kötetét. Ahogy ilyenkor szokta, előadását a költő verseinek és prózai műveiből vett részleteknek magas szintű tolmácsolásával illusztrálta. Végezetül ezt mondta: "S. Becz Pál egyes szám harmadik személyben megírt önéletrajzának, a Szürke kis regénynek sorait így fejezi be: "...az írás létszükséglete volt, mert amíg írt, és úgy érezte, hogy szépen ír, addig tartalmat és értelmet kapott az élete, még akkor is, ha a célját, az írói elismertséget nem érte el. Az írásai mind az asztalfiókba és a ládájába kerültek. A lelkiismerete tiszta maradt". Igen, a lelkiismerete tiszta maradt, egy makulátlanul tiszta élet néz ránk immár az asztalfiókból és ládákból kikerült írásaiból."

a hallgatóság

Az előadónak és a szervezőknek Dr. Becz Miklós így köszönte meg az emlékműsort:
"A mai estért köszönetet kell mondanom városunk vezetésének, a Kossuth utcai református gyülekezetnek, a Magyar- Finn Baráti Körnek és a Városi Könyvtár és Közösségi Háznak, kiemelve Lázár igazgató úr és Soltiné Radnics Magdolna sokrétű segítségét.
Ma olyan író-költő előtt hajtunk fejet, aki lemondva a karrier lehetőségéről megalkuvás nélkül szállt síkra a társadalmi igazságosságért és az örök humanista értékekért. Szegény ember létére nem azt kereste, hogy mit kaphat a közösségtől, hanem hogy ő mit adhat.
Szívből köszöntöm a közönség minden tagját remélve, hogy továbbadják S. Becz Pál szellemiségét."

A nagy sikert aratott előadói est végeztével az előcsarnokban még hosszan együtt maradtak a meghívottak és baráti körünk tagjai. Az életmű kötetből sokan vásároltak,

Miklós dedikál

Dr. Becz Miklós pedig, aki nagy és szép küldetést teljesített édesapja emlékének megőrzésével, boldogan dedikálta azoknak, akik ezt kérték tőle.


2019. március 01. "FINNUGOR NÉP A MAGYAR?"- Olach Zoltán előadása

Baráti körünk minden évben megemlékezik a Finn Kultúra Napjáról, azaz a Kalevala-napról. Idén március 01-i összejövetelünkön tettük ezt.

a hallgatóság

Bevezetőjében Dr. Szacsvay Zsuzsanna, a kör elnöke szólt a Kalevala-nap jelentőségéről, a finnek nemzeti eposzává vált Kalevala összeállítójáról, Elias Lönnrotról, és arról, miért éppen február 28-án ünneplik a finnek a finn kultúra ünnepeként a Kalevala-napot. A dátum kiválasztása nagyon hasonló a Magyar Kultúra Napjának dátum választásához: 1835-ben az első, később Régi Kalevalaként ismert kézirat előszavát összegyűjtője február 28-án írta alá. Ezután Zsuzsa röviden megemlékezett a 200 éve született magyar néprajzkutatóról, Reguly Antalról, aki az oroszországi finnugor nyelvcsaládhoz tartozó népek kutatásának úttörője, a magyarországi finnugrisztika egyik legelső képviselője volt.

Baráti körünk tagja, Olach Zoltán előadása éppen ehhez kapcsolódott. Címe, "Finnugor nép a magyar?" kissé provokatívnak hathat, de hamar kiderült, hogy nem annak szánta.
a címadó dia
Előadásában arra vállalkozott, hogy részben bizonyos fogalomzavart eloszlasson, részben a modern kutatások tükrében megpróbálja helyre tenni a magyarság genetikai hovatartozását és nyelvi gyökereit. Mert, mint előadásából kiderült, a kettő nem azonos.
Manapság sokfelől hallhatunk a magyarok sumér eredetéről. Zoli előadásában kifejtette, hogy erre tudományos bizonyíték sem nyelvészetileg, sem genetikailag nincs.

az előadó

Tárgyalta a hun eredetet is, de sajnos a valódi bizonyítékok erre vonatkozóan is hiányoznak.
A megalapozó nyelvtudomány úttörőiről, Sajnovics Jánosról, Gyarmathy Sámuelről, Hunfalvy Pálról, Reguly Antalról, Budenz Józsefről szólva hozzátette: komoly tudomány által megalapozottan azóta sem lehetett kétségbe vonni a finnugor nyelvi rokonság tényét. A nyelvi és genetikai rokonságot azonban nem szabad összekeverni.
A magyarság paleogenetikai vizsgálatáról szólva Zoli azt mondta, hogy a genetika nem magyaráz meg semmilyen nyelvi-kulturális tényt. Az első évezred sztyeppei régiójából alig van DNS minta. Annyi megállapítható, hogy a honfoglalók anyai ágon a mitokondriális DNS-ük alapján rendkívül heterogén népet alkottak, ezen belül ázsiai összetevőkkel. A teljes mitokondriális genom egyedi (filogenetikai) kapcsolatokat ugyan mutat itt-ott a 6-11. századi uráli-kámai-bjelajai népességgel, tehát létezhetett némi kevés keveredés is akár a nyelvrokonainkkal, de a mai magyar népesség genetikája ettől már nagyon eltér. Már a 10. századi magyar sírok népe is a honfoglaláskor itt talált népek (avarok, szlávok) erős genetikai hatását mutatja, a magyarság jelenlegi genetikai jellege pedig arra utal, hogy az évszázadok alatt nagyon erősen keveredtünk az európai népekkel, hiszen a magyar mára már a legtöbb európai néppel erős genetikai rokonságot mutat.

Nem vagyunk tehát genetikailag finnugor nép, csak nyelvünk tartozik a finnugor népek nyelvcsaládjába.

a finnugor nyelvcsalád

Ezekről a népekről beszélve Zoli bemutatta, hogy a magyarok, finnek és észtek kivételével a többiek veszélyeztetettek vagy máris kihalóban vannak.
a nyelvcsalád arányai
Végezetül színes képsorokkal mutatta be a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó népek népviseletét és néhány olyan finnugor nyelvű kisebbséghez tartozó embert, aki valamilyen módon mára sikeressé vált (pl. Moszkva manysi származású főpolgármesterét, Szergej Szemjonovics Szobjanyint).